,,És meghallotta Jóhánán, Káréah fia és a seregek vezérei, aki vele voltak, mindazt a gonoszságot, amelyet Jismáél, Netanjá fia cselekedett. Ezért maguk mellé vették összes emberüket, és elmentek, hogy megvívjanak Jismáéllal, Netanjá fiával. Be is érték őt a nagy víznél, amely Gibeónnál van. Amikor az egész nép, amely Jismáéllal volt, meglátta Jóhánánt, Káréah fiát meg a sereg minden vezérét, akik vele voltak, megörültek. És megfordult az egész nép, amelyet Jismáél foglyul ejtett Micpából, visszatért, és elment Jóhánánhoz, Káréah fiához. Jismáél, Netanjá fia pedig nyolcadmagával elmenekült Jóhánán elől, és az Ammón fiaihoz ment.” – (Jer 41, 11-15)
A Trónok harca nagy sikerű sorozat cselekményszálát leginkább a következő kérdés viszi előre: Kié lesz a vastrón? Nemzedékek, családok, testvérek feszülnek egymásnak azért, hogy a kezükbe legyen a hatalom. Nincs helye a türelemnek, mihamarabb a tettek mezejére kell lépni. Ez a késztetés látható a Jeremiás könyve 41. fejezetében. A babiloni sereg meghódította ás felperzselte Jeruzsálemet. A gyenge hasznavehetetlen embereket otthon hagyta és vezetőjüknek Gedalját nevezte ki. Jismáélnak ez nagyon nem tetszett, mivel ő a dávidi házhoz tartozik. Hatalmi törekvésbe kezd, megöli Gedalját és a népet magával viszi. Vér szerint Dávid király leszármazottja, de a dávidi lelkületnek nyoma sincs benne. Dávid sem Sault, sem Absolont nem ölte meg. Dávid az Úrra bízta ügyét és türelemmel, imádságos szívvel élte meg a várakozást. Jóhánán személyében érkezik a felmentő sereg. A nép megörült, amikor meglátta őt és embereit. Isten számon tartja a fogvatartottakat. Akiket szabadságukban korlátoznak és azokat is, akik lelki megkötözöttségben sínylődnek. Van Szabadító! Karácsonykor Ő született meg. Az Úr Jézus képes szabadulást hozni, ott ahol az emberi értelem feladná! Nagy a tét! Jézus azért jött, hogy életed legyen! Ő komolyan vette a fogságodat, de valós a meghívás a szabadulásra. Vedd komolyan az Úr áldozatát és élj a szerint! Ott ahol a Szabadítódra tekintesz vággyal a szívedben, ott megjelenik az öröm érzése. Ez az öröm tartósan megmarad, a próbatételek sem fogják összemorzsolni, a csalódások sem! ,,Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk.” – (Zsolt 34,6). Ámen.
Törő Attila,
Patóháza