Velünk az Isten – 2024. január 3.

,,Én tehát még ma leveszem a kezedről a láncot. Ha úgy látod jónak, hogy Babilóniába jöjj velem, akkor jöjj, és nekem gondom lesz rád. Ha pedig nem látod jónak, hogy velem jöjj Babilóniába, akkor maradj! Nézd, előtted van az egész ország, mehetsz, ahová jónak és helyesnek látod! De később már nem lehet visszatérni.” – (Jer 40,4-5)

Döntések hatják át az életünk minden területét, mégis van kisebb és nagyobb jelentőségű. Sokszor éppen ez nehezíti meg a döntéshozatalt, félünk annak következményeitől. Ahogy egy lelkész mondta: a jó döntések nyomán is megvan a veszteségérzet, akkor is van amit elveszítünk, de ez még nem jelenti azt, hogy rossz döntés lenne. Pedig sokszor azt hisszük, hogy az a jó döntés, amikor nem veszítünk el semmit.

Ebben a mai fejezetben Jeremiás, az Isten embere választhat. Eljöttek a babiloniak, az ellenség megszállta a területet, és felteszik számára a kérdést: itt akar maradni azokkal, akiket nem hurcolnak el, vagy éppen szeretné, ha őt is elhurcolnák Babilonba. Érdekes fordulat ez. Egy háborús helyzetben, megszálláskor dönthet saját sorsáról, érezzük nagy döntés ez, egy egész életet meghatározó döntés. Azt mondják neki: Menj ahova akarsz. De később már nem lehet visszatérni. Nincs jó vagy rossz döntés, hanem ha választottál, akkor ki kell tartanod a választásod mellett. Azt sugallja ez az igerész, hogy Isten meg tudja áldani a te választásodat, de ez többről szól, mint a te döntésed. Akkor áldja meg, ha nem önző okok miatt teszed, hanem szeretetből. Jeremiás mind kiderül azt válassza, hogy maradjon. Ez a választás éppen a nehezebb életet jelentette.  De ha választott, kitart mellette. Ott lesz a helyén, és ott tanulja meg hogyan tud szolgálni. Sajnálkozhatott volna, hogy Babilonba könnyebb lenne, gazdagság lenne.

Nekünk hol a helyünk? Ne váltogasd döntéseid, hanem ha valamiről megbizonyosodtál, akkor tarts ki mellette. Ebben a mai fejezetben egy másik ember is dönt. Csak ő a szívére hallgatott és ez az életébe került, hiszen Istent sem kérdezi meg. Szívünk jó szándéka sokszor be tud csapni, saját gondolkodásunk csődbe visz. Ezért kell Istenhez szabni mindent. Ha megtaláltad a helyed, ha választottál, akkor szolgálni kell. Te magad épülsz, és te is építesz. Te kapsz, és neked adnod is kell. Nem folyton a folytonos kétségbevonás, sajnálkozás, hanem megállni a helyed a helyeden! Ámen.

Kocsis Leila slp.,

Szigetlanka

Vélemény, hozzászólás?