,,Ekkor megértette Dávid, hogy az Úr megerősítette királyságát Izráelben, és hogy naggyá tette királyságát népének, Izráelnek a javára” – (2Sám 5,12)
Olvasandó: 2 Sámuel 5;
Sámuel második könyve elbeszéli számunkra Dávid megerősítését a királyságban és családjában is. Bár sokszor hibázott, folyamatosan kérdezte az Urat Dávid, katonai és államigazgatási ügyekben rendszeresen kikérte tanácsát. Szoros és mély, hitbeli kapcsolatot ápolt Istenével. Az a hit útja, még ha tele is van nehézségekkel, amelyen Istennel járunk az Ő jelenlétének győzelmével! Istenre figyelés jellemzi az életét, Saul király nem Istennel harcolt! Mennyire másként élhetnénk a világban ma, ha a vezetőink kikérnék Isten tanácsát a katonai és államigazgatási ügyekben, ha szoros és mély hitbeli kapcsolatot ápolnának Istennel. Ha elismernék, hogy Isten tette őket vezetővé! Milyen nehéz elismerni, hogy Isten a történelem, a nemzetek, a világ ura! Tejhatalmú úr, de Önmagát is megüresítő Isten!
Hányan saját maguknak tulajdonítják a hatalmat, az erőt, a bölcsességet, pedig mindenünk az Ő ajándéka! Akkor és ma is nagy szükség van Isten emberére, az általa irányított és megáldott vezetőre, aki egyesítheti a nemzetét, fejlesztheti az országát és a családjában is példát mutathat. Az emberek megtudták ki az, aki úrrá lett felettük, nekünk is meg kell látnunk ki a mi Urunk! Dávid király Krisztus előképe, Rá mutat. Őt kell meglátnunk: az értünk megszületett, helyettünk szenvedő, ami javunkat akaró Megtartót!
Isten minden gyermekének életvitelét két dolognak kell jellemeznie a függőséget Istentől és az engedelmességet! Dávid a háttérben maradt, a főszerep az Úré volt, meghallgatta és azt tette, amit az Úr parancsolt neki, tudta, hogy a népe kedvéért lehet Isten kiválasztottja. Amikor pedig erről újra megfeledkezett nagy árat fizetett érte!
Jézus Krisztus a tökéletes, hibátlan istenfüggőségre és engedelmességre tanított bennünket, azt élte elénk földi életében! Ő a tökéletes, hibázni nem tudó király! A világot teremtő, megtartó és megítélő Úr! Ő vezetett eddig is bennünket és milyen jó, hogy ezután is Ő fog győzelemre vezetni, megvédeni, oltalmazni még akkor is, ha nem ezt látjuk magunk körül ma sem! Isten tette Őt királlyá, a bennünket is Általa szerető, Mindenható Isten, a Seregek Ura! Ezért higgyünk abban, hogy áldást nyer az Őt keresők nemzedéke! „Ő a dicsőség királya, az erős és hatalmas úr, a hatalmasan hadakozó Isten! Zsolt.24,8” Őt várjuk! Ámen.
Nagy Erika,
Sárközújlak.