Velünk az Isten – 2024. augusztus 6.

,,És távozván onnan, méne az ő zsinagógájukba. És ímé, vala ott egy elszáradt kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-é szombatnapon gyógyítani? hogy vádolhassák őt. Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, a kinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt? Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni. Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és olyan éppé lőn, mint a másik. A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt. Jézus pedig észrevévén ezt, eltávozék onnan. És követé őt nagy sokaság, és ő meggyógyítja vala mindnyájokat; És megfenyegeté őket, hogy őt ismertté ne tegyék; Hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta mondása, a ki így szólt: Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom ő belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak. Nem verseng, és nem kiált; az utcákon senki nem hallja szavát. A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet. És az ő nevében reménykednek majd a pogányok.” – (Máté 12,9-21)

Jézus szokása szerint szombaton a zsinagógába ment, ahol mindenféle emberrel találkozott, akik részben követték őt, hogy segítsen rajtuk, mások követték azért, hogy tőrbe csalják. Egyik félnek beteg, száradt volt valamelyik végtagja, és hittek abban, hogy Jézus előtt hit által minden lehetséges, míg a másik félnek száradt volt a szíve, amit Jézus meg tudott volna gyógyítani, azonban hitetlenek voltak, és az Urat visszautasították. Előttünk áll egy száradt kezű ember, Lukács leírása alapján a jobb keze volt beteg, az a kéz, amellyel legtöbben írunk, dolgozunk vagy köszönünk. A betegség mellett a szegénység is megállapítható ebben a helyzetben. Lelki életünket fedezhetjük fel ebben a képben, hiszen világunkban nagyon sok száradt végtagú és száradt szívű emberrel találkozunk, akik korábban egészségesek voltak, a világ követése azonban értéktelenné tette őket. Jézus azt parancsolja: “Nyújtsd ki a kezedet.” – ez szinte lehetetlen, hiszen beteg. Nem mindegy, hogy milyen szándékkal nyújtjuk ki kezünket Jézus parancsára. A farizeusok szombaton saját juhaikat kiemelik a veremből, de a nyomorultan nem segítenek, a felebarátot bajban hagyják. A farizeusok kérdésére kérdéssel válaszol, kéri, hogy ítéljenek az egyszerű hasonlat alapján, és gondolkodjanak annak értelmén. Ha a farizeusok őszinték lettek volna, akkor ők is lelkileg meggyógyulnak, de nem ezt tették. Mi hogyan döntünk? Ámen.

Ilonczai Zsombor,

Szatmár-Kültelek

Vélemény, hozzászólás?