„Mert, aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti az ő életét énérettem, megtalálja azt.” – (Máté 16, 25)
Engedd el! – szajkózzák a bölcs, jóindulatú tanácsokat, amikor gyászolunk. Engedd el! – mondják, amikor a gyerek elhagyja a szülői házat. Engedd el! – halljuk, amikor bántás, szidalmazás ér bennünket. Azonban tudjuk, ez nem olyan egyszerű, és az elengedéshez hatalmas lelki erő szükséges. Viszont, ha sikerül elengedni a múltat, akkor sokkal könnyebb megindulni a jövő felé! Könnyű ezt mondani!? Nyilván, de ebben a keresztyén ember óriási segítséget kap. Ha mi Isten kezébe helyezzük el elengedni valóinkat, sérelmeinket, fájdalmainkat, gyermekeket, szeretteinket, akik eltávoztak, múltunkat, akkor szabadokká, gyógyultakká válunk. Ne őrizgessük, dédelgessük, cipeljük magunkkal, mert belerokkanunk és a pusztulás felé visznek bennünket. Az igazi elengedés azt jelenti, amiről Jézus beszél: „Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti az ő életét énérettem, megtalálja azt.” Mi nem tudjuk jó irányba terelni saját életünket, el kell engednünk, veszítenünk, hogy Isten kezébe letéve, tőle új életet kapjunk. Ámen
Kala Noémi Katalin,
Tamásváralja