,,Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstből csináltasd őket. A gyülekezet összegyűjtésére és a táborok elindítására szolgáljanak. Ha hadba mentek földeteken a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is azokkal a kürtökkel fújjatok riadót. És akkor megemlékezik rólatok az ÚR, a ti Istenetek, és megszabadultok az ellenségeitektől. Az öröm napján, az ünnepeiteken és a hónapok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, amikor egészen elégő áldozatot és hálaáldozatot mutattok be, és megemlékezik rólatok a ti Istenetek. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.” – (4Móz 10, 2;9;10)
A kürt Isten akaratából fontos szerepet tölt be a nép életében jelzi az összegyülekezés és az elindulás idejét. A kürtöt hordozni és megfújni nem könnyű. Kemény munka, de érdemes mert az Úr mondta. A pusztaságban, de magában az életben is a kiindulópont maga az Isten szava. Ha Ő mondja, hogy induljunk el feléje, akkor biztosak lehetünk benne, tudja miért mondja. Máris adva van a kérdés: Milyen jelzésre indulsz el az Isten felé? Milyen jelzésre indulsz el a gyülekezetbe? Mi kell ahhoz történjen veled, vagy a tieiddel, hogy összegyülekezzen az Isten népe? Sokszor krízis kell hozzá, baj, tragédia. Nem kell nekünk megvárni ezeket. Elindíthat a hála is. ,,Hálából az egész életemet Ő neki áldozom…” Hadd indítson el ma az Úr felé a hálám. Mert tudom, hogy sok jót kaptam Jézustól. Az életemet. A bűneim bocsánatát. Az erőt. A hajlandóságot a megbocsátásra. Az szívbeli örömet. Az ige arról is beszél, hogy amikor Isten meghallja a kürt hangját, akkor megemlékezik népéről. Ebből adódik a kérdés: Kell emlékeztetni az Istent? Ezek szerint ige. Arra kapunk meghívást, hogy tegyük ezt újra és újra. Állj oda Isten elé és mondd el őszintén nyíltan azokat az ígéreteket, amiket Tőle kaptál. Ne ereszd el az Urat. Tartsd ki mellette, és meg fogod tapasztalni jóságát. A tizedik vers jelzi az öröm napját és az ünnepeket fontosságát. Mi jelent számodra ünnepet? Mi emel ki a hétköznapokból? Hogyan erősödik benned az öröm? Ha adjunk ma őszinte választ ezekre a kérdésekre Isten jelenlétébe. Ámen.
Törő Attila Miklós,
Patóháza