“Az ÚR azt mondta Mózesnek: Vidd vissza Áron vesszejét a bizonyság ládája elé, hogy megőrizzék ott jelül a lázadó fiaknak, hogy megszűnjék az ellenem való zúgolódásuk, hogy ne haljanak meg.” (4Móz 17,10)
A pusztában vándorló nép legkritikusabb élethelyzetét élte át. Fennállt annak a veszélye, hogy az egész közösség elpusztul. Néplázadás tört ki az Istentől elrendelt vezetők, Mózes és Áron, valamint a családjához tartozó papság, papi rend ellen. Mózesék ellen fordították az egész népet. A figyelmeztetésre azonban a közösség meghátrált, nem pusztultak el, de a felbujtók a cinkosokkal együtt Isten súlyos ítéletét élték át. Miért volt ennyire súlyos ez a bűn, hogy Isten ilyen rettenetesen kell, hogy ítéljen? A válasz: Aki az Istentől elrendelt vezető ellen lázad, az az Isten ellen lázad és ezt ő nem tűri. Aki Istentől rendelt vezető, azt is érik támadások, de érezheti, hogy az Úr van vele és ez a legfőbb biztosítás.
Áron vesszeje kivirágzik. Isten azt kívánta jelezni, hogy Áron a közbenjáró, ő az Úr választottja, és célja pedig az volt, hogy ne pusztítsa el a népet. A közbenjáró szolgálat nem azt jelenti, hogy valakik ellen imádkozunk, hanem mindig azt, hogy valakikért. Azok, akikért imádkozunk, olyanok, akiket az Úr már elkezdett megítélni, és azt mondta, hogy haragszik rájuk. A közbenjáró azonban imádkozik értük.
A mi tökéletes közbenjárónk Jézus Krisztus. Ő imádkozik érted! És ha ebbe egy kicsit is belegondolunk, máris másképp indul a napunk, hetünk. És ez abban is megerősít, hogy mi is tudjunk közbenjárni még élő, de még nem hívő szeretteinkért, mert méltán fáj az, hogy ők még nem az Úréi. Imánk legyen kitartó, és nem marad válasz nélkül. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka