„Mivel nem hajtják végre mindjárt az ítéletet a gonosz cselekedetek fölött, az emberek teljesen a gonosz cselekvésére adják szívüket.” – (Préd 8, 11).
A kegyelmi idő sokakat könnyelművé tehet. Isten türelmesen várja a bűnös ember megtérését, ahogyan a tékozló fiút várta haza az édesapja. Ez azért lehetséges, mert „a szeretet hosszútűrő, jóságos” – (1Kor 13, 4). Isten jobban szeret minket mindenkinél.
Ez a szeretetteljes várakozás azt a benyomást kelti, mintha az Úr nem törődne ezzel a világgal, vagy nem lenne elég hatalma rendet tenni benne. A gonoszság naponta szedi az áldozatait: erőszak, gyűlölet, önpusztítás, káros szenvedélyek, irigység, gáncsoskodás, átverés, hazugság, hűtlenség, paráznaság és még sokáig lehetne sorolni a bűnöket. Ezeknek szinte mindegyike azonnali jutalmat ígér, mint a pillanatnyi élvezet, gyors meggazdagodás, vagy a lendületes előrelépés. A prédikátor látta, hogy az ítélet késlekedése miatt „az emberek teljesen a gonosz cselekvésére adják szívüket”.
Isten nem a könnyű megoldások útját adta nekünk, hanem a Fiát áldozta értünk. Ő a legnehezebb utat választotta, hogy mi mindannyian esélyt kapjunk a kárhozatból való menekülésre. Ne tegyen elbizakodottá senkit, hogy az ítélet nem következik be azonnal a gonoszság megcselekvése után! A bűn nem marad büntetlenül és „a hitetlennek pedig nem lesz jó dolga” – (Préd 8, 3). Használd ki jól a kegyelmi időt, szeress, segíts, tégy jót! Ámen!
Erdei-Árva István Béla,
Szamoskóród