,,Íme, azt láttam, hogy az a jó és szép, ha az ember eszik és iszik, és jól él minden munkájából, amivel fáradozott a nap alatt élete minden napján, amelyet Isten adott neki, mert ez az ő osztályrésze. Akinek Isten gazdagságot és kincseket adott, és megengedte, hogy elvegye részét, élvezze azt, és örvendezzen munkájának: ez Isten ajándéka!” – (Préd 5,18-19)
„Megdolgoztam érte, tehát megérdemlem.” Olyan sokszor hagyja el szánkat, születik meg gondolatainkban ez a mondat, különösen akkor, amikor érezzük, hogy bőséggel engedtünk meg magunknak valami jót, amit szeretünk. Talán ilyenkor eszünkbe jutnak Jézus Krisztus szavai a hegyi beszédből, hogy „több az élet a tápláléknál és a test ruházatánál”. Eszünkbe jutnak otthonról hozott, sokszor kegyeskedő mondatok, amelyek elítélik az evést, ivást, mulatozást. S talán nekünk, akik olvassuk a mai igét, az első gondolatunk, hogy mennyire szokatlan számunkra, mintha nem is a szentíró, hanem egy hedonista szavai lennének. Innen már csak egy apró lépés az együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk! Rossz úton járunk, ha ilyen módon értelmezzük a prédikátor sorait.
Igen, Isten valóban azt akarja, hogy örüljünk és élvezzük azt az életet, amivel ő ajándékozott meg minket. Sőt azt is akarja, hogy a fáradságos munkánk gyümölcsét élvezzük, hiszen az ő ajándéka az számunkra. A hívő embernek kötelessége hálásan élnie Isten ajándékaival és nem eltékozolnia azokat.
Természetesen nem tobzódásra buzdít bennünket az ige. Arra viszont igen, hogy örömmel és hálaadással, helyesen éljünk Isten áldásainak kézzelfogható jegyeivel mindennap. Ámen.
Gáti Tibor Levente,
Kisbábony