Az Úr gondot visel útjainkról
“Az embernek elméje gondolja meg az ő útát, de az Úr igazgatja annak járását“ (Péld 16,9)
A mi útjaink nem mindig az Úrnak útjai. Eszembe jút Jónás története. Ő másképpen gondolta élete útját, szolgálatát,nem úgy ahogyan az Isten, ezért elindult az ellenkező irányba. Az Ő elméje, emberi gondolkosása szerint nem kellett Ninivébe menjen, hogy kegyelmet hirdessen a városnak, de Isten, végül nehéz úton, de csak „eligazította járását”, mélységeket megjárva eljutott oda, ahová Isten akarta.
Vannak életünkben olyan döntések, amikor nem tudjuk meghallani vagy meglátni azokat a jeleket, melyeken keresztül Isten erősít és vezetne egy másik úton, irányít egy más döntés felé. Mi ragaszkodunk a mi elképzelésünkhöz és ezt lehet magyarázni gyengeséggel, önfejűséggel, érzékenységgel, büszkességgel sok más mindennel. Akkor döbbenünk rá, hogy rosszul választottunk, amikor a mélységeken keresztül Isten irányít, mint ahogyan Jónást is. Nincs más csak kiégett szív, elcsüggedt lélek, a mindennapok forgatagába belekeseredett ember, zátonyra futott családi élet és megannyi minden amit egy rossz döntés, válsztás hoz magával. Eltelnek hetek, hónapok, eszetndők életünkből, és ezek a mélységek megtanítanak elengedni a büszkességet, önfejűséget, gyengeséget. Megtanuljuk a leckét, nagyon sok könnyet ejtve, alázattal Istenre figyelni, engedni, hogy igazgassa a mi járásunkat.
Kedves olvasó nem tudom, hogy milyen élethelyzetben vagy, de ha magadra ismertél akkor engedd át magad Krisztus vezetésének. Minden életbíztosítást felül ír az Isten által bíztosított vezetés, engedd, hogy mutassa meg akaratát és igazgassa utadat. Kérjük együtt a 449. ének 3 verszakával:
„Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,
Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet!
Vezérelj így magad, mutasd meg utadat!
Idegen tájakon jár gyermeked.
A mai napon,március 15 -én, ha visszatekintünk nemzetünk múltjára, akkor megláthatjuk azt, hogy Isten hogyan irányította és irányítja ma is nemzetünk életét. Áldottak vagyunk, mert sok mélységen átvezetve bennünket, de megtartott az Ő szeretetében és kegyelmében. Ezért nekünk ma hírdetnünk kell, hogy Isten gondot visel rólunk, vezeti a mi útjainkat. Ámen.
Szilágyi István-Róbert,
Dabolc