,,Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, akik fáradoznak közöttetek, és előljáróitok az Úrban, és intenek titeket; És az ő munkájokért viseltessetek irántok megkülönböztetett szeretettel. Egymással békességben éljetek.” – (1 Thessz 5,12-13)
Ez a passzus nem azért került bele a levélbe, no meg a bibliába, hogy a lelkészek nagyobb elismerést kapjanak. Nem azért, hogy tapsoljuk körül a papokat, meg az egyházi vezetőket. Nem is korlátozódik csupán a klérusra, hisz szerintem benne vannak a presbiterek, az ifivezetők, a nőszövetségi elnökök s mindenki aki hozzá tesz…
Nem a tisztség fontos igazából, hanem a tett, aki fáradozik. Aki tevékeny… Nem belefáradt, nem beleszakadt, nem megkeseredett, hanem folyamatosan tevő másokért szolgáló… kántorok, harangozók, irodai alkalmazottak, tiszt-, és tisztség viselők. Nem könnyű előljárni, néha inteni, látni, tenni és megmondani mi a helyes.
Becsüljük meg őket, biztassuk őket, támogassuk őket, s ne feledjünk el másokkal is békében élni. Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod