“Hallgassatok rám, akik igazságra törekedtek, és az Urat keresitek! Tekintsetek a kősziklára, melyből kivágattatok, és a kút üregére, melyből kiásattatok! Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra, és Sárára, aki szült benneteket! Csak egymaga volt, amikor elhívtam, de megáldottam és megszaporítottam. Bizony, megvigasztalja Siont az Úr, minden romot megvigasztal benne. Olyanná teszi pusztaságát, mint az Éden, kopár földjét, mint az Úr kertje. Boldog örvendezés hangzik majd benne, magasztalás és hangos zsoltárének.” (Ézs 51,1-3)
Határozott felszólító móddal indít a mai igei üzenet: “Hallgassatok rám! Tekintsetek!” Biztatásként hatnak ezek az igék mindazok számára, akik foglyokként az Urat keresik, várják és kérik, hogy Isten lépjen közbe és hozza el a szabadítást. A fogságban lévőnek mindig keserű a dolga, legyen az fizikai vagy lelki fogság. Babilonban az élet nem mindenki számára keserű, bár voltak olyanok, akik azonosultak az ottani életkörülményekkel, de az igazi zsidó ember lelkében ott volt a vágy, hogy hazamenjen, számára fontos a templom és az istentisztelet. A ma élő ember élete legtöbbször a lelki fogság kísértésének van kitéve, de nem szabad megfeledkeznünk azokról sem, akik hitük miatt kénytelenek elhagyni otthonaikat. Melyek a lelki fogságok? Kísértések, függőségek, életkapcsolatok megromlása… Beleesik az ember mindezeknek hálójába és nehezen tud kiszabadulni. A fogságban élő nép keserűségét akkor fogja felváltani az öröm, amikor hazaérkeznek, és ez a haza a Sion. Számunkra ezt az otthont a templom jelenti, ahol meghallgatjuk Isten tanácsát, ahol erősödhet a hit, aminek mustármagnyi erejével minden legyőzhető, csak hallgassunk és tekintsünk Rá! Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek