„Uralkodott pedig Sedékiás király…, kit Nabukodonozor királlyá tett Júdának földjében. De nem hallgatá sem ő, sem a föld népe az Úr szavát, amelyet szólott Jeremiás próféta által.” – (Jer 37, 1-2)
Akinek nem kell az Isten szava, az valójában saját halálos ítéletét írja alá, és ez nagyon szomorú. Sedékiás Nabukodonozor, babiloni király jóvoltából ülhetett Júda trónján, ami jelzi, kicsoda a tényleges úr. Már pusztán ez a tény is észre kellett volna térítse a királyt: mindenféle szánalmas okoskodás helyett sokkal jobb lenne, ha az Úr felé fordulna, előtte megalázná magát és tőle kérne segítséget. Nem ez történik. Elődje bűneiből nem tanul, hanem szintén a saját választotta úton halad egyenesen a pusztulás felé. Ő is megveti Jeremiást, az egyetlen embert, akin keresztül beszélhet Istennel és megtudhatja akaratát. De nem hallgat reá, és a nép is elfordítja szívét Istentől. Nem csoda tehát, hogy sötét jövendő várt reájuk – mi már tudjuk.
Az esztendő utolsó napján sokféle tennivalónk mellett ne felejtsünk el magunkba fordulni, visszapillantani életünk eltelt újabb évére és megkérdezni magunktól, hogy mennyire hallgattunk mi Istenre akkor, amikor döntéseinket meghoztuk. Vajon mi is elkezdtünk okoskodni, saját tapasztalatainkra, vélt bölcsességünkre hagyatkozni csupán vagy alázatban odafordultunk Istenhez, minden bölcsesség kútforrásához és tőle kértünk és fogadtunk el tanácsot, útbaigazítást? Sokszor nagyon célszerűnek és pragmatikusnak tűnik egy-egy elképzelés, megoldási kísérlet. Isten népe számára is ilyennek tűnt az egyiptomiak segítségül hívása a babiloniak ostroma ellen, mégsem bizonyult annak. Bármennyire is tűnik kézenfekvő megoldásnak egy elképzelés, a hívő ember tudja, hogy azt Isten elé kell vinnie, az Úrnak is láttamoznia kell. Erre Sedékiásnak is megvolt a lehetősége, de Jeremiás próféta elvetésével voltaképpen az Urat zárta ki az életéből. Ezért jött romlás rájuk.
Kérjük az Úr bocsánatát minden engedetlenségünkre az elmúlt évből és ragaszkodjunk még jobban hozzá a következő, 2024-es esztendőben. Jövendőnk csak akkor lehet biztató, bátorító reményteljes, ha csak benne bízunk és NEKI engedelmeskedünk. Így legyen. Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos