“Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki – némelyek szerint – szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok; kérlek, ne kényszerítsetek arra, hogy ottlétemkor erélyes legyek, mert úgy gondolom, bátran felléphetnék azokkal szemben, akik úgy vélekednek, hogy mi test szerint élünk. Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre, és készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget, ha ti teljesen engedelmesek lesztek.” (2Kor 10,1-6)
Pál apostol olykor túlságosan kemény hangvétellel szól a levél címzetteihez. Az előzőekben az adakozásról szelíden szólt, de most hirtelen átvált. Az oka az egésznek valószínűleg az, hogy a korintusiak között még akadnak gondok, amelyeket orvosolni kell, amit korábban szép szóval egyesek nem értettek meg, most pedig szükséges az erélyesebb hangvétel. Ráadásként azt is észrevehetjük, hogy a gyülekezet tagjai vádaskodnak Pál ellen. Egyik ilyen legfőbb vád a test szerinti élet. Pál apotol kibontakoztatja, hogy ő ugyan “test szerint jár,” de a világ elleni kűzdelme nem testi, hanem lelki. Az ember legnagyobb kísértése mindinkább a testi vágyódások. Sokan elbuknak az őszinteség és hitelesség útján azzal, hogy a világ kincsei elcsábítják. Hiába egy fölemelkedő, tisztességes pálya, ha a hirtelen meggazdagodás esetleg azzal járna, hogy az ember megvesztegethetővé, vagyis megvásárolhatóvá válik. Ilyenkor oda a becsület, oda a tiszta világszemlélet, csak a saját énérdek válik fontossá. Krisztus szándéka az, hogy mi a mennyei kincseket gyűjtsük. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek