“Én pedig Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba. Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek, mivel szilárdan álltok a hitben.” (2Kor 1,23-24)
Pál apostol nem akar uralkodni a korinthusi gyülekezet hitén, ő szolgaként kíván közöttük lenni, és nem úgy akar érkezni, mint egy nagy tekintély, mert akkor megtörténhet, hogy Krisztus lényege háttérbe szorul. Olykor előfordul mi magunkkal is, hogy a gyülekezetben szolgálatunkért valami elismerést kívánunk, ami bizonyos mértékig nem gond, hiszen a szolgáló egyháztagot jó látni, észre is kell venni, és követni kell példáját. Igazából akkor van baj, ha az ember keresi a maga dicsőségét, amikor munkájának folyamatos említése ismétlődik, ahol elmarad a Krisztus iránti hála és az isteni dicsőítés. Legyen előttünk példa maga Pál apostol, aki szerénységéről és krisztusi alázatáról tesz bizonyságot akkor, amikor ezeket sorokat őszintén írja.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek