“Teljesítsétek be az én örömömet” (Fil. 2:2)
Úgy áldott meg bennünket a Mindenható, hogy szép reményeink és vágyaink legyenek. A vágyak nemcsak önmagunkra vonatkoznak, felelősségünk tudatában másoknak is, akár az egyéneknek, akár a közösségeknek is a legjobbat kívánjuk.
A keresztyén közösségeknek feje és példája Jézus Krisztus, Isten Fia, aki az önmaga megüresítésével, teljes alázatával szolgált, nem kérkedett hatalmával, eredetével, cselekedeteiért nem várt emberi elismerést, életét is oda áldozta érettünk, bűnösökért. megváltott bennünket. Szokták hangoztatni, hogy a keresztyén élet “Krisztus-utánzat”, de Jézus azt nem várja el tőlünk, hogy mi is áldozatok legyünk, de annyit igen, hogy méltányoljuk, köszönjük meg, hogy Ő ezt megtette helyettünk és érettünk. Amennyiben rajtunk múlik, vegyünk példát róla.
Az apostol öröme az lenne, hogy a közösségekben a béke és a szeretet uralkodna. “Nincs békesség, nincs békesség”-valljuk és állítjuk Ésaiás prófétával, a küzdés korát és a küszködések idejét éljük, a jövendőt illetően sem lehetünk derűlátóak. Vigasztalásunk mégis lehet: a Krisztus nevében történő küzdés nem hiába való. Vele és az ő magatartásával győzni lehet.
Irom mindezeket október 6-ra, amely nap gyásznap népünk életében, a megtorlás napja, mégis a szebb és boldogabb jövendő állomása. Egyszer csak feldereng a hajnal!
Tudom, önmagamban nem lehet,
együtt cipelve veletek a terhet,
könnyebbül, virágzik a kereszt,
pirosra festi az emlékezet
Ámen.
Fodor Lajos