„De az nem lehet, hogy Isten beszéde meghiúsult volna! Mert nem mindnyájan izraeliták azok, akik Izráeltől valók,s nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő magvából valók, hanem az Izsákét nevezik majd utódodnak. Azaz nem a test szerinti gyermekek az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak utódoknak.” (Róm. 9, 6-9)
Nem mintha Isten beszéde csődbe jutott volna – így is visszaadható az, ami az eredeti szövegben van. Manapság ezekben a nehéz időkben, amikor a háború velejárójaként gazdasági problémák garmadával kénytelen szembenézni a világ szinte valamennyi országa szinte minden nap hallunk egy-egy csődbement kisebb vagy akár nagyobb vállalkozásról is. Tudjuk, mivel jár ez: nemcsak azzal, hogy cégtulajdonosok nem szaporíthatják tovább jövedelmüket, hanem bizony azzal is – és ez még inkább fájó – hogy emberek ezreinek, tízezreinek kerül veszélybe a mindennapi kenyere vagyis puszta megélhetése. Óriási gond ez annak, akit ez a probléma érint valamilyen formában.
Ám még ennél is százszorta nagyobb probléma, sőt végzetes veszélyt jelentene a bűnben született ember számára, ha az Isten beszéde jutna csődbe! Ha az ő szava nem volna megbízható, ha nem lehetne reá bizton építeni, akkor tényleg reménytelen lenne az egész emberiség helyzete. Pál apostolban azért támad ez a gondolat, mert rettenetesen fáj neki a zsidó nép hitetlensége, Istentől való elfordulása. Igen nagy lelki fájdalmat érez, hisz ő is közülük való test szerint, és nagyon jól tudja, ismeri Isten ígéreteit, amelyeket ennek a népnek és leszármazottainak adott. Most pedig úgy tűnik, mintha Isten végleg elvetette volna őket hitetlenségük miatt, tehát terve füstbement terv, meghiúsult az Isten elképzelése.
Ez ellen tiltakozik az apostol minden porcikája: az nem lehet, hogy Isten terve ne valósuljon meg. Már Ézsaiás próféta is megírta: “az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok…” (Ézs. 55, 11). Maga az Úr Jézus is hasonló módon szólt: “Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak”(Mt. 24, 35). Viszont azt is leírja az apostol, mintegy megtalálva a választ az őt foglalkoztató kérdésre, hogy az Isten ígérete nem jár automatikusan azoknak, akik vér szerinti leszármazottai Izráelnek, hanem azoké, akik lélek szerint mondhatók Ábrahám örököseinek. -Mi Ábrahám fiai vagyunk – mondták gőgösen a Jézussal ellenkező zsidók. Ha Ábrahám fiai volnátok, akkor ti is az ő cselekedeteit tennétek-válszolt nekik a mi Urunk. Más szóval Jézus azt mondta: akkor nem lennétek hitetlenek, hanem hívők, mint a ti atyátok, Ábrahám volt.
Számunkra ez azt jelenti, hogy senkinek nem jár hivatalból az üdvösség pusztán csak azért, mert hívő keresztyén családba született és valamikor meg is keresztelték. Csak, ha igaz hittel ragaszkodunk Istenhez lehet a mienk az örök élet ígérete. Ugyanakkor ne felejtsük el: Isten hívása MINDEN embernek szól, és ami embereknél lehetetlen, az Istennél lehetséges. Mindenkinek van esélye Isten kegyelmében részesülni, mert ő senkit nem akar kizárni az ő országából. “Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és KEGYELMET találjunk, alkalmas időben való segítségül”(Zsid. 4, 16). Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos