Velünk az Isten – 2022. május 26.

“Köszöntsétek egymást...” (Róma 16.16a)

Emlékszem gyermekkorom azon eseményére, amikor szüleim első alkalommal vittek magukkal  városra. Elkápráztattak az emeletes házak, a sok bácsi és néni. Amint sétáltunk, én jól nevelt gyermekként mindenkinek köszöntem, hol “Jó napottal”, hol “Kezét csókolommal”. Többen megértően vissza köszöntek, mások mosolyogva mentek el mellettünk, amíg édesapám fel nem világosított, hogy csak az ismerősöknek illik köszönni. Faluhelyen mindenkit ismerünk, a városban nem.
Öröm az, amikor az utcán rád köszönnek, ami annak a jele, hogy ismernek.
Pál apostolnak, Istennek hála sok az ismerőse Krisztusban. Nem csak egy alkalommal találkozott velük, bizonyára több alkalommal is, ha a nevükre olyan pontosan emlékszik, hogy így említi őket, arról tanúskodik, hogy a szívébe zárta őket. Bizonyára azok is szívükben hordozzák, akiket  név szerint köszönt.
Internetes világunkban kibővült az ismeretségi körünk. Olyan ismerőseink is vannak, akiket csak a facebookról ismerünk, még nem találkoztunk velük, de reméljük, hogy ez is megtörténik valamikor. Sok embert el tudunk fogadni, úgy gondolunk rájuk, mint kedves ismerősökre, akikkel létezik valami közös vonás.
Jó tudni, hogy ott lehetsz a keresztyének nagy táborában, Krisztus név szerint ismer téged is.
Tudom, Uram,
“nálad számon vagyok,”
csak én ne feledkezzem
meg Rólad.  Ámen.
     Fodor Lajos

Vélemény, hozzászólás?