„Mindez példa számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat…” (1Kor. 10,6)
Ahhoz, hogy helyesen tudjunk tájékozódni a jelenben, hogy bizonyos eseményeket vagy folyamatokat tisztán lássunk, szükségünk van a múlt ismeretére is. Ez úgy nagy általánosságban is igaz, de én most nem kifejezetten erre gondolok, hanem olyan múltbeli történésekre, amelyek nem kerültek bele a történelem könyvekbe, azonban egy-egy személy vagy család életében bizony sokat jelentenek, fogalmazhatunk úgy is, hogy példaértékűek számunkra, akár negatív, akár pozitív értelemben. Jó ezekre visszagondolni, mert segítenek nekünk a nehéz döntésekben, támpontot adnak a helyes megoldás kiválasztásában.
Pál apostol éppen azért irányítja a korinthusiak figyelmét a múltban történtek felé, akár negatív példák felsorolásával, hogy megértesse velük, mi az amit nem szabad cselekednie egy hívő embernek, vagyis mi tetszik Istennek és mi nem. Isten választott népének az életéből hz fel olyan példákat, amelyek világosan mutatják, hogy hová vezet az Isten iránti engedetlenség. A korinthusiak ugyanis azt gondolták, ha ők meg vannak keresztelve és élnek az úrvacsorával, akkor be van biztosítva az üdvösségük, és élhetnek akárhogyan, folytathatják régi parázna és bálványimádó életüket, az örök életüket nem veszíthetik el. Ezért fogalmaz így Pál a fejezet legelején: „Nem akarom azért, hogy ne tudjátok atyámfiai…” Vagyis ne éljetek tudatlanságban ezekben a kérdésekben, ugyanis az, hogy valaki megtért, megkeresztelkedett és úrvacsorával él, de a régi pogány életmódját továbbra is gyakorolja, a mennyország semmiképp nem lehet az övé, ahogy a hitetlen pusztai vándorlók se örökölhették az Ígéret földjét.
Bölcs ember az, aki más kárán tanul nem az övén – tartja a közmondás. Amik megírattak, ami tanulságunkra írattak meg – olvassuk ennek a résznek a 11. versében. Tanuljunk a régiek viselt dolgaiból, hogy mi ne kövessük el ugyanazokat a hibákat, bűnöket. Próbáljunk tiszta életet élni, Isten gyermekeihez méltó életet. Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos