“Ezután átment Dávid a túlsó oldalra, megállt messze a hegy tetején, úgyhogy nagy volt a távolság köztük. Így kiáltott Dávid a hadinépnek és Abnérnak, Nér fiának: Abnér, nem válaszolsz? Abnér így válaszolt: Ki vagy te, hogy így kiáltozol a királynak? Dávid ezt felelte Abnérnak: Te lennél az az ember, akihez fogható nincsen Izráelben? Miért nem vigyáztál uradra, a királyra? Hiszen bement valaki a nép közül, hogy megölje uradat, a királyt! Bizony, nem végezted jól a dolgodat! Az élő Úrra mondom, hogy halál fiai vagytok, mert nem őriztétek uratokat, az Úr fölkentjét! Nézd csak meg, hová lett a király lándzsája és a vizeskorsó a feje mellől?” (1Sám 26,13-16)
Újbóli párbeszéddel találkozunk, melynek az a célja, hogy egy harmadikat előkészítsen, amelynek főszereplői már a két egymással szemben álló király. Dávid számára fontos a biztonságos távolságtartás, amikor felkiabálta Abnért, aki a hadsereg parancsnoka volt. Abnér tiszteletlenséggel vádolja Dávidot, de sok igaza nincs, hiszen nem Saulnak kiabált, hanem egyenesen neki, őt kéri számon, mivel katonai kötelességét nem teljesítette. Dávid legérzékenyebb pontján veszi célba Abnért: A legvitézebb harcos, és nem tudott vigyázni urára. Az az őr, aki elalszik, halált érdemel. Keresztyéni magatartásunkra jellemző, hogy elfáradunk akárcsak a tanítványok nagycsütörtökön, pedig Isten olykor az őrség feladatát bízza reánk. Mennyire vagyunk éberek, amikor a keresztyén hitet furdossák? Hívjuk segítségül Isten nevét, mert az emberi óvatosság, vigyázás semmit sem ér ott, ahol Isten nem őrködik. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek