Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2020. november 8.

Velünk az Isten – 2020. november 8.

     „Dávid azt felelte Gádnak: Igen meg vagyok szorítva. De mégis inkább az ÚR kezébe essünk, mert nagy az ő irgalmassága, és ne essem emberek kezébe.” (2Sám 24,14)

     Dávid, mint visszaeső bűnös áll előttünk. Akarva akaratlanul megvetően szoktunk nézni azokra az emberekre, akik börtönbe kerülnek, mert elkövettek valamilyen törvénytelenséget. Hát még akkor mennyire kerüljük őket, ha többszörös visszaesőként tartja őket számon a hatóság! Pedig sokan vannak még hasonló helyzetben csak ők még nem buktak le, és emiatt becsületes állampolgárként mutatkozhatnak, és természetesen a társadalom sem bélyegzi meg őket. Amíg bizonyítást nem nyer valakinek a bűnössége, addig ártatlan – tartja a polgári törvény.

     Isten előtt azonban nincsen egyetlen ártatlan ember sem. Egy igaz ember sem ezen a földön, hiszen mindenki vétkezett – mondja Pál apostol a rómaiakhoz intézett levelében. Ez pedig azt jelenti, hogy te is meg én is visszaeső bűnösök vagyunk! Nincs semmilyen jogunk arra, hogy bárkit lenézzünk, még egy többszörösen visszaeső börtöntölteléket sem. Mindannyian ítéletet érdemlünk Istentől, és csak az ő könyörülő szeretete és kegyelme segíthet rajtunk.

     Dávid is tisztában van ezzel, éppen ezért hajlandó alávetni magát az ítéletnek. Elismeri bűnét, de csakis Istentől akarja elfogadni azt, mert ő igazságosan ítél, nem mint az emberek, és bízik az Úr könyörületében. „Inkább az Úr kezébe essünk, mert nagy az ő irgalmassága” – mondja, pedig „rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni”. Ő mégis ezt választja. Így csak az Istenben bízó, benne hívő ember tud cselekedni, aki már megtapasztalta korábban az Úr bűnbocsátó kegyelmét, nagy irgalmát és szeretetét.

    Dávid példája azt mutatja, hogy a hívő ember élete is olyan, mint a szinuszgörbe vonala: hol fölfelé, hol pedig lefelé irányul, és ez állandóan ismétlődik. Állandóan rá vagyunk szorulva Isten könyörületére, ezért bízzuk magunkat őreá, még az ítéletben is hadd tudjuk magunkat az ő kezében. Ámen.

                                                                                                            Szilágyi Balázs,

                                                                                                            Szatmár-Láncos

Szóljon hozzá