Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2020. november 3.

Velünk az Isten – 2020. november 3.

“Dávid ennek az éneknek a szavait mondta el az Úrnak, amikor az Úr kimentette őt minden ellenségének és Saulnak a kezéből. Így mondta: Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítóm és fellegváram, menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól. Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. Mert körülvettek a halál örvényei, pusztító áradat rettent engem. A sír kötelei fonódtak körém, a halál csapdái meredtek rám. Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, kiáltottam az én Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom fülébe jutott. Megrendült és rengett a föld, az egek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt. Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne. Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt.” (2Sám 22,1-25)

Az itt olvasott zsoltár szinte teljes egészében azonos a 18. zsoltár verseivel, amellyel Dávid harcait, sőt egész életművét zárja le vele a szentíró. A zsoltár átfogó üzenetének gazdagságával magyarázható, hogy éppen ez kapott helyet Dávid zsoltárai közül Sámuel könyvében. Dávid hálát ad Isten szabadításáért, amit megtapasztalt akkor, amikor Saul vagy Absolon ellen menekült. A zsoltáríró Istennel való szoros kapcsolatáról vall, ami minden helyzetben élő. Dávid nem feledkezik meg az Úrhoz fordulni mind a napos, mind a felhős időszakban. Dávid azt mondja imájában, hogy ő teljesen az Úrra van utalva. E néhány versben négyszer fordul Isten szabadítása, és ezzel Dávid már a zsoltár elején bizonyságot tesz arról, akinek hatalma és ereje egész életét hordozta. Minden nyomorúságban megmutatta a szabadulás útját, mikor Istenhez kiáltott. Rendkívül elevenné teszi a nyomorúság állapotának az ábrázolását, amikor azt mondja: „Mert körülvettek a halál örvényei, pusztító áradat rettent engem. A sír kötelei fonódtak körém, a halál csapdái meredtek rám.” Rettenetes szavak ezek, szinte látjuk a sodró hullámot, amely mindent letarol, de Isten gyermekei megmaradnak, még akkor is, ha nem látják a veszedelemből kiútat. Ezt a hívők rábízzák Istenre, legyen az ő útja, amelyen át vezeti az embert. Dávid imájában benne van a mi nyomorúságunk és szenvedésünk, zsákutcáink és álmatlan, gonddal teli éjszakáink. Merjünk bízni a dávidi példával, helyezzük életünket kezébe, mert a legnagyobb biztonságban ott van. Ámen.

Ilonczai Zsombor,

Szárazberek

Szóljon hozzá