Velünk az Isten – 2020. június 27.

„Az ÚR pedig azt mondta: Bizony, láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam a sanyargatóik miatt való kiáltását, sőt ismerem szenvedéseit. Le is szállok, hogy megszabadítsam az egyiptomiak kezéből, és felvigyem őt arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre, a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép helyére. (2Mózes 3,7-8)

Szent és együttérző Istenünk van. Felhallatszott Izrael népének imádsága Urához, aki meghallotta kiáltásukat, és kész segítséget nyújtani. Mózest hívja el, hogy eszköze legyen szabadító tettében. Jelzés ez arra nézve, hogy bár látszólag Isten távol van, mégsem feledkezett meg népéről. Isten népe nincs egyedül, úgy, ahogy Mózes sem marad egyedül ezzel a feladattal.

Isten a Szabadító. Együttérez népével és ezt kész tettekben is kifejezni. Terve van vele, még akkor is, ha népe ebben a helyzetben semmit sem lát megvalósulni ebből. Ebben a tervben mégis benne volt Mózes kimentése a Nílus vizéből, a gyilkosság, a menekülés és a nyáj legeltetése a pusztán túl, hogy majd átéljék a szabadulás örömét, a jó megélhetést adó földet. Isten leszáll, hogy kivegye a fáraó kezéből népe irányítását. Ez az ő szabadító tette.

Együttérző Istenünk közösséget vállalt velünk, hogy átéljük szabadító hatalmát, és Jézussal a jó és örökkévaló hazában részünk legyen. Egykor Mózest küldte el, hogy szabadítsa ki népét a rabszolgaságból, most Fiát küldte, hogy megmentsen a bűn szolgaságából. Isten szeretete értünk is leszállt a földre, hogy bővölködő életet adjon már itt lenn s majd egykor odafenn. Ámen.

Kiss Szabolcs,

Apa

Vélemény, hozzászólás?