„Ha tehát most vissza mennénk a te szolgádhoz, az én atyámhoz, és e fiú nem lesz velünk, mivelhogy annak lelke ennek lelkéhez van nőve, és meglátja, hogy nincs meg a gyermek, meghal s akkor a te szolgáid, a te szolgádnak, a mi atyánknak ősz fejét búba borítva bocsátják alá a koporsóba. Mivel a te szolgád e fiúért az ő atyjánál kezes lett, mondván: Ha vissza nem hozom őt hozzád, mind éltig bűnös legyek az én atyám előtt. Hadd maradjon azért e gyermek helyébe a te szolgád, az én uramnak szolgájáúl; e gyermek pedig menjen fel az ő bátyjaival. Mert mimódon mehetnék én fel atyámhoz, ha e gyermek velem nem lenne, a nélkül, hogy ne lássam a nyomorúságot, mely atyámat érné?” (1Móz 44, 30-34)
Miközben újra olvasom a sorokat József álma jut eszembe mikor a kévék körbe állják az egyik kévét és mikor a csillagok, sőt a nap meg a hold is meghajolnak az egyik csillag előtt. József álma arra utal, hogy a testvérei sőt szülei is alsóbb rangúak lesznek mint ő, szolgálnak majd neki, megmosolyogják, kinevetik, megszidják most meg folyton: „mi a te szolgáid vagyunk”, „a mi atyánk a te szolgád”… összejött neki. Én, ha a helyébe lettem volna már itt felfedem magam, na ugye megmondtam… de József még cukkolta egy kicsit testvéreit.
Nem látom át teljesen József szándékát de mintha nem az lett volna az első gondolata, hogy az egész Izraelt bemenekíti Egyiptomba, mintha visszatartaná Benjámint az édes testvérét de a többit útjára engedné…
Aztán Júda, aki kezességet vállalt induláskor közbelép, és magát áldozná be csak, hogy Jákóbot ne érje túl nagy veszteség. Jákób már öreg mióta Józsefet halottnak hiszi Benjámin a szíve csücske.
Nem a halál a gond, hanem hogy hogyan lépünk ki az életből. Júda azt mondja, ha apja megtudja Benjámint is elvesztette akkor meghal és ősz fejét búval fektetik koporsóba. Nem a halál a rossz… meghalni betelve az élettel az egy dolog és jó, de meghalni a szomorúságtól, kimúlni a bánattól, beleunni az életbe a keserűség miatt az rossz. A Sátán meg a halál megváltónak szegődnék, öngyilkosságba hajszol, vagy hogy utáld, und az életed, legyen már eleged belőle. Az életet, amit Istentől kaptál, borzasztó.
Júda meg bevállalja a testvér helyett, az atyjáért, ha kell a helyettes áldozatot.
Érted a Júda házából való Jézus vállalta a halált, hogy neked életed legyen Atyád dicsőségére, hogy élhess örökké… Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod