“Egyik szombaton gabonaföldeken ment át Jézus, és tanítványai kalászokat tépdestek, tenyerük között morzsolták és ették. A farizeusok közül némelyek megkérdezték: Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad? Jézus így válaszolt nekik: Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor megéhezett ő is meg azok is, akik vele voltak? Bement az Úr házába, elvette a szent kenyereket, és megette, sőt azoknak is adott, akik vele voltak; pedig a kenyereket nem lett volna szabad megenni, csak a papoknak. És kijelentette nekik: Az Emberfia ura a szombatnak.” (Lk 6, 1-5)
Mózes törvénye szerint szabad szombaton kalászt tépni, amennyiben a magvakat megeszik. A farizeusok nyilván ebben a történetben hibát akartak keresni Jézusban és a tanítványokban, azt tartván szem előtt, hogy a kalásztépés nem más, mint az aratás egyik formája, ezért az szombaton nem engedett. Jézus azt a szabadságot követeli magának és tanítványainak, amelyet Dávid igényelt olyan helyzetben, amikor menekülnie kellett. Ő Akhimélekhez futott Nóbba, ahol a papok által fogyasztható kenyerekből evett, mivel a helyzet ezt követelte. Jézus sokkal nagyobb, mint Dávid. Ezt kell a farizeusoknak és minden embernek felismernie. Nekünk adatott a Szentírás és a Szentlélek, hogy ennek az ismeretét magunkévá tegyük. A farizeusoknak nem sikerült, mert ők nem akarták elismerni Jézus küldetését, de nekünk tudnunk kell, hogy Ő a világ Ura, aki majd egyszer eldönti, hogy az emberek felismerték-e Isten akaratát és cselekedték-e azt, vagy szándékosan félreértették. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek