“Azután lejött Mózes a Sínai-hegyről; a bizonyság két táblája Mózes kezében volt, amikor lejött a hegyről. Azt azonban nem tudta Mózes, hogy arcbőre sugárzóvá vált, amikor Istennel beszélt. Amikor Áron és Izráel fiai mind meglátták, hogy sugárzik Mózes arcbőre, nem mertek odamenni hozzá. Mózes azonban odahívta őket, és akkor Áron meg a közösség vezetői mind visszatértek hozzá, Mózes pedig beszélt velük. Azután odamentek hozzá Izráel fiai is mind, ő pedig megparancsolta nekik mindazt, amit az Úr mondott el neki a Sínai-hegyen. Miután mindent elmondott nekik, leplet tett Mózes az arcára. Valahányszor bement Mózes az Úr színe elé, hogy beszéljen vele, levette a leplet, amíg ki nem jött. Azután kijött, és elmondta Izráel fiainak mindazt, amit parancsként kapott. És mivel Izráel fiai látták, hogy Mózes arcbőre sugárzik, ismét arcára borította Mózes a leplet, amíg be nem ment, hogy Istennel beszéljen.” (2Móz 34,29-35)
Kevés bibliai személynek adatott meg, hogy Isten dicsőségét láthassák, vagy hallhassák kijelentő szavát. Mózesnek sikerült. Ebben a leírásban azt a dicsőséget képzelhetjük el magunk előtt, amelybe őt Isten elhívta, hogy tartózkodjon abban a “fénykörben,” amely visszatükröződik az arcán, amikor megjelent népe között. Amikor meglátta őt a nép, féltek hozzá menni, mert a szép látványa kissé risztó volt számukra. Mózes valahányszor Isten színe elé járult mindig ez a földöntúli fény sugárzott, és hogy elviselhető legyen arcának látványa, fátyolt borított reá, és úgy szólt a néphez. Mózes számára ez a sugárzás szolgálatának hitelességét jelenti, amely kiemeli őt a sokszor lázongó nép fiai közül, akik nem tudtak szembenézni Isten dicsőségének visszfényével sem. Mózesben látjuk az erőt, Isten jelenlétét, amíg a nép bűnösségéről, gyengeségéről és gyarlóságáról tesz bizonyosságot. Bármennyire is az utóbbiak jellemzik a népet, attól Isten kegyelmes, és befogadja őket minden bűnük ellenére. Mózes visszatérése a Sínai hegyről jelenti az evangélium közvetítését, amelyben nekünk valahánszor Isten házából kijövünk nagy szerepünk van. Fényljék ez a világosság az emberek előtt, hogy lássák és dicsőítsék a mi mennyei Atyánkat! Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek