“Volt egy benjámini származású tehetős ember Benjáminban, akinek Kís volt a neve, Abíélnek a fia, aki Cerór fia, aki Bekórat fia, aki Afíah fia volt. Volt neki egy Saul nevű fia. Szép ifjú volt, nem volt nála szebb Izráel fiai között; egy fejjel magasodott ki az egész nép közül.” (1Sám 9,1-2)
Isten számára soha nem volt kedves a földi királyság intézménye, ennek ellenére mindent megtesz azért, hogy a rosszból is jó származzék. Enged az ember kívánságának, és elkezdi tervezni és kivitelezni azt, amire nincs egészen felkészülve a nép. Isten nem érezteti rosszallását a leendő király személyére vontakozólag. Az intésnek, a figyelmeztetésnek akkor van helye, amikor a nép és a király együttesen áll Isten színe előtt. Isten mindent bölcsen cselekszik és választása a Benjámin nemzetségéből való Kis fiára, Saulra esett. Benjámin volt a legkisebb törzs, tagjai rendkívül bátor harcosok voltak. Mivel a legkisebb törzs, a többi törzsek nem lehetnek féltékenyek rá, mégis azt kapják, aki után vágyakoznak: bátor harcost. A szentíró bemutatja a családfát, ami az előkelő származásra mutat. Saul megjelenését –mint később is –, örömmel írja le: keresve sem lehetne különbet találni. A szépség kiemelése is a választottság jele, neve jelentése: Elkért, azaz Istentől kikönyörgött. Saul kiválasztása a mi kiválasztásunk lehetőségét jelenti, ami arra bíztat, hogy szolgáljuk Isten szívvel ée felelősséggel. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek