Velünk az Isten – 2020. augusztus 13.

“Most hát, édes lányom, ne félj! Mindent, amit mondasz, megteszek néked.” (Rúth 3,11)

Annak ellenére, hogy Rúth bevállalta, hogy Naómival Betlehembe megy, mégis szorongatta szívét a nyugtalanság érzése. Mi lesz vele? Hogyan fogadják idegenként? Be tud-e illeszkedni? Tud-e új szokásokat felvenni?…
És megbizonyosodik, hogy nem hagyják egyedül, anyósa szívén viseli sorsát, tanáccsal látja el. Azt mondja neki, hogy menjen   Boáz mezejére és mutatkozzon be neki. Amikor Boáz észre- veszi, ő is biztatja, sőt ajándékkal látja el, hat mérték árpát küld Naóminak.. Mindez annak a jele, hogy akarnak vele valamit, terveznek, számítanak rá.
Nagyon rosszul szokott esni, ha lemondanak rólunk vagy figyelmen kívül hagynak. Frissen nyugdíjazottak szoktak arról panaszkodni, hogy millyen nehezen tudnak mit kezdeni az új helyzettel.
Istennek mindaddig szüksége van reánk, amíg élünk, valamilyen formában felhasznál bennünket, csak fel kell ismerni, hogy mi a teendő. Biztatást is kapunk az élet Urától az újabb feladatok teljesítésére. Akármilyen új helyzetben bízd sorsodat a téged vezérlő Istenre.
Istentől kapod
az új kihívásokat,
ne rémülj meg tőlük,
aki elhívott,
az megerősít
és biztatást ad.
Ámen.
Fodor Lajos

Vélemény, hozzászólás?