„Elmenvén azért Jézus, és úgy találta, hogy az már négy napja volt sírban.” (Jn.11,17)
A fenti igében Lázár az aki négy napja sírban volt. Jézus korában Izrael területén a halál beállta után hamar eltemetik a holtesteket, mert a meleg miatt könnyen bomlásnak indul a test. Az evangélium szerint a negyed napos tetem négy napja fekszik a sírban, tehát még aznap kivitték a temetőbe mikor elhunyt, Lázárt. Az ember elföldeli halott hozzátartozóit, hogy nem induljon oszlásnak a felszínen, hogy nem tépjék szét a vadállatok, ne dongják a legyek…
A végtisztesség megadása magában foglalja a temetést, de bizonyos szempontból a temetés a feltámadásra néz, mert konzerválná a testet, Egyiptomban hosszú hetekig áztatták sósvízben, preparálták, balzsamozták, mumifikálták a testeket, hogy tartósítsák az öröklétre. Persze a halott attól halott maradt.
Az igéből kiderül, hogy Lázár halott mire Jézus megérkezik, négy napja temették, ő mégis jön. Elsődleges célja valószínű a vigasztalás a gyászoló családtagokat, Máriát és Mártát akarja vigasztalni, együttérzéséről biztosítani. De a történet vége, hogy Jézus feltámasztja a négy napos hullát. Jó meghallani azt, hogy Jézus a halál felett is Úr, s hogy ha a holtakkal is tud mit kezdeni, a mi életünk problémáit és kudarcait is bizonyára tudja kezelni. Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod