“Ezek a Dávid fiai….Salamonnak pedig fia volt…Jósiásnak pedig fiai…” (1 Krón 3:1, 10, 15)
Nem sorolom fel név szerint mindazokat, akik megszülettek e három király idejében ebben az egy családban, azt sem számolom össze, hogy hányan voltak, csak annyit írok ide: sokszámú vagy nagy létszámú családdal büszkélkedhetett mindhárom család, attól függetlenül, hogy megengedett volt a többnejűség vagy annak alapján, hogy a kiráynak minden szabad volt e téren. Arról nem ír a krónikás, hogy még hányan haltak meg csecsemő korban, mert akkor Júdában is nagy lehetett a gyermekhalandóság.
Amikor összegyültek egy-egy lakomára, hosszú asztalsorokat kellett megteríteni, a királyi udvar szakácsainak és felszolgálóinak nagyon kellett forgolódni, hogy mindenki meg legyen elégedve. Vajon hány liter bort ihattak meg egy ilyen alkalmon?
A régi szép idők!-emlegetjük, vagy inkább nosztalgiáztak apáink, anyáink azokról a családokról, amelyeket öröm volt nézni, annak ellenére, hogy nagy szegénységben éltek, de egy-egy édesanya világra hozott hat-nyolc-tíz…vagy ennél több gyermeket is és felnőttek közülük sokan, pedig nem éltek királyi sorsban, ember vagy asszony lett belőlük ígyis.. Kifogásokat mindig is találtunk és találunk: mások a mai körülmények, nagyobbak az igények, mire neveljük fel őket, nem tudjuk, bizonytalan a jövendő stb.,stb.,közben önmagunkat emésztjük fel, nemcsak porlunk, egyenesen halódunk. És meddig? Meddig leszünk e földtekén?…
Égető kérdés:
Meddig, meddig még?
Ameddig az Úr akarándja,
addig tart egy-egy nemzedék.
Ámen.
Fodor Lajos