„Így halt meg Saul gonoszsága miatt, mivel vétkezett az ÚR ellen. Az ÚR szavát nem tartotta meg, sőt a halottidézőt is megkereste, hogy megkérdezze, és nem az URat kérdezte meg. Ezért elveszítette őt az ÚR, és országát Dávidnak, Isai fiának adta.” (1 Krón. 10,13-14)
Olvasandó: 1 Krón. 10
Gyermekkorunktól fogva megtanultuk a mesékből, hogy a végén a jó mindig győz a gonosz felett. Talán ezért szeretjük felnőttként is a meséket! A körülöttünk levő világban az ellenkezőjét látjuk, a gonosz győzedelmeskedik és a jó kevésbé. Az ember úgy, amint már a Teremtés hajnalán kívánta a jó és a gonosz tudója egyaránt, de nem tud egyensúlyt tartani!
Az 1 Krón. 10 fejezete a jó győzelméről beszél és a gonosz büntetéséről. De mindaz, ami akkor történt nem mese volt, hanem TÖRTÉNELEM, amelyet az Isten irányit, Akiről azt olvassuk az Életünk könyvében, hogy senki sincs, aki jót cselekedjen, csak Ő: mert „ jó az Úr „
A történelem Krónikájának írója Saul király halálát arra használja fel, hogy bevezesse az Isten szerinti király történetét. Ezért bánt Isten ítéletesen Saullal, ezért büntette meg és jutott a királyság Dávidhoz, Isai fiához a filiszteus ellenséggel vívott csata következményeként.
Saul király meghalt a gonoszsága miatt, mivel nem engedelmeskedett Istennek, elutasította az Igéjét és a Sátán ügynökéhez, egy démoni eszközhöz fordult segítségért és tanácsért.
Ez a hitehagyás útja. Az életünk történelmében és Isten választott népének, a keresztyénségnek a történelmében is ugyanilyen a hitehagyás következménye. A hittől való elszakadás, a megtévesztő szellemekre, a Nagy Hitetőre való odafigyelés és odahalgatás egyenlő az Isten Igéjétől való elfordulással és odafordulás a mesékhez (2 Tim.4,4 ).
De mi a mi Istenünk által irányított valóságban és nem a mesében élünk, ahol a rosszat a Legjobb Király, Jézus Krisztus legyőzte és ma már az Ő királysága uralkodik a Földön.
Mi az Ő királyságának a polgárai vagyunk! Rajta kivül nincs más király! Ő az egyetlen esélyünk! Örülsz-e ennek?
Ámen.
Nagy Erika,
Sárközújlak