“Ez az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket… Ezeket parancsolom nektek, hogy egymást szeressétek.” (Jn 15, 12.17)
Ovasandó: Jn.15,12-17
Mielőtt Jézus Krisztus elmondja parancsolatát tanítványaival komoly beszélgetéseket folytat. Mindezek húsvét előtt történtek, amikor tudatosan készül arra, hogy ”átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.” (Jn.13,1B)
Miközben már tud arról ki, fogja elárulni, megmossa a tanítványok lábait a legnagyobb szolgai engedelmességgel és alázattal, jelzi árulójának személyét a bemártott falat odanyújtásával, új parancsolatként megfogalmazza küldetésünket, amit ebben a részben tágabb értelemben megmagyaráz, beszél a Péter tagadásáról és búcsúbeszédében vigasztalja, bátorítja tanítványait, a Szentlelket ígéri és az Ő mindent felülmúló békességét. A Szőlőtő példázatában tanit arról, hogy ha a paracsolatait megtartják, megmaradnak a szeretetében, miképpen Ő is megtartva az Atya parancsolatait megmarad az Ő szeretetében. Ez a parancsolat pedig az: hogy egymást szeressük, amint Ő is szeretett bennünket.
Ma, húsvét előtt mi vagyunk azok a tanítványok, akiknek szól ezt a parancs. Mi vagyunk azok, akiket Ő választott ki magának és nem mi Őt. Az által új ez a parancsolat, ahogyan Ő élte meg nekünk szolgálva. Az az érzés ma bennünk, amelyik felfogja, hogy azért szerethetünk, mert, mi is szeretve vagyunk Isten által és kitör abból a felfogásból, hogy nem mi váltottuk meg a világot. Ez a szeretet képessé tesz bennünket arra, hogy megbéküljünk Istennel, önmagunkkal és felebarátunkkal.
Isten fenntartja, gyógyítja, megéli és megünnepli az emberekkel való kapcsolatát.
Az akkor bizonytalankodó, féló, tagadó és aggodalmaskodó tanítványok Szentlélek által teljesen megváltoztak, megtanulták a legnagyobb dolgot, amit a szeretet tud: szolgálni.
Odaáldozni magamat minden érdek és haszon nélkül a másik szolgálatára.
Ő ma is bizalmat szavaz nekünk a szeretet szolgálatára, semmi másra! Ma is ünnep számára a velünk való kapcsolata! Mi ünnepnek érezzük, hogy kapcsolatunk lehet vele?
A mi szeretetünknek is legyen látható nyoma! Egy szó, egy pohár víz, egy darab étel, egy simogatás, csomag, fűtött szoba, ápolás, gyógyszer, virág, a kedveskedés ezer apró jele, megbocsátás, amig lehet.
A feltámadott Krisztusból áradó szeretet járjon át és tegye lehetővé, sőt sürgető belső paranccsá, a belső ember természetévé, hogy mi szeressük egymást! Ámen.
Nagy Erika,
Sárközújlak