Lk.3, 21-38
“Te vagy amaz n szerelmes Fiam, te benned gy ny rk d m!”
(Lk.3, 22b)
J zus Krisztus szolg lat nak els momentum val tal lkozunk a Luk cs evang lium nak 3. r sz ben. Meglep sz munkra a tud s t s, miszerint, J zus “mintegy harmincz esztend s volt”. Isten fia mintegy harminc esztendeig nem fedte fel kil t t, a szolg lat tj n.
Feltehetj k a k rd st, hogy J zus ez alatt az id alatt mit csin lt? Mert harminc v nagy id , s valahogy gy rezhetj k, hogy ebben a harminc vben is oly nagy sz ks g lett volna az Isteni kijelent sre, J zus tan t s ra, a gy gy t sra s vigasztal sra.
F jlaljuk tal n az elv tett id t Krisztus szolg lat ban, de a magunk let ben term szetesek az elvesztegetett id k, amikor m g adunk magunknak egy napot, egy alkalmat a k vetkez kben, s toljuk magunk el tt megt r s nket, Krisztushoz fordul sunkat s szeretetszolg latunkat.
Egy m sik fontos momentum, amelyik ezekben a versekben lelhet fel, nem m s, mint a kereszts g kiszolg ltat sa. J nos megkereszteli J zust, s abban a pillanatban be is fejezi szolg lat t. Az evang lium tud s t sa szerint J nos t bb m r nem keresztel. A mennyei sz zat “Te vagy amaz n szerelmes Fiam, te benned gy ny rk d m!”, feljogos tja J nost arra, hogy meg rtse, beteljesedtek az id k, Isten fia elv gzi a maga szabad t munk j t helyette is.
J b ztat s ez arra n zve, hogy hagyjunk Krisztusra is a munk nkb l, az eredm ny, a v gkifejlet, a szegeletk legyen J zus . Ne akarjuk “megv ltani” a vil got, mert J zus elv gzi a maga munk j t, akkor is makor mi m r feladjuk a rem nyt. Ahogy az egyik dics ret nkben nekelj k “Isten sz v n megpihenve” tudjunk az rt im dkozni, hogy l that nyoma legyen let nkben a Megv lt Krisztusnak.
men.
Kiss J zsef,
Szatm rp lfalva