“Adj nékünk hét embert az õ maradékai közül, akiket felakasszunk az Úr elõtt, Saulnak, az Úr választottjának Gibeájában. És monda a király: Én átadom.” (2 Sám 21, 6)
Olvasandó az 21, 1-14 rész
Az orvosok mondják, hogy vannak olyan betegségek, amelyeket, ha nem fedezne fel időben, és nem kezelnek megfelelőképpen, akkor azok akár végzetesek is lehetnek. Éppen ezért javasolják, hogy mindenki legalább évente egyszer menjen el teljes kivizsgálásra. Ez azonban nem kötelező, mindenkinek szabad döntése, hogy elmegy vagy sem. Épp ezért sokan nem élnek ezzel a lehetőséggel, még akkor sem, ha megjelennek a betegség első tünetei. Legtöbbször az emberek csak legvégső esetben nyitnak be a rendelőbe, akkor, amikor már rendszerint késő, amikor műteni, kivágni, amputálni kell, amikor szinte biztos, hogy a test maradandó károsodást szenved.
Dávid is látja országa betegségének tüneteit: az éhínséget, szárazságot. Ő is azt gondolhatta, hogy nincs nagy gond, még nem olyan vészes a helyzet. Csak három év után megy el „orvoshoz” kéri ki Isten tanácsát. A diagnózis lesújtó: Izrael testén fekély éktelenkedik, ami miatt az egész test szenved. Egyetlen gyógymód van rá: a testet műteni kell. Életet kell adni az életért.
Milyen betegség az, ami ekkora áldozatot kíván? Nem más, mint az egyik tag túlműködése. Arról értesülünk, hogy Saul Izrael és Júda iránti buzgalmából, elhatározza, hogy kiírtja a Gibeonitákat, felrúgva ezzel azt a szövetséget, amelyet Isten színe előtt a honfoglaló ősök kötöttek velük. Isten előtt minden eskü szent, amelyhez az ő segítségét hívják, vagy őt hívják hitelesítőként, még a pogányoknak tett eskü is.
Mielőtt elítélnénk Sault, gondoljunk bele, mi hányszor szegtük meg az Isten színe előtt tett fogadásokat, hányszor rúgtuk fel az Ő jelenlétében kötött frigyet, hányszor fordítottunk hátat neki azzal, hogy megtagadtuk Őt? Rengetegszer. Elég, ha arra gondolunk, hány fiatal ajkáról hangzik el úgy a konfirmációi fogadalomtétel, hogy utána be sem teszi lábát a templomba? Hány házastárs életében változik a „vele tűrök, vele szenvedek” hűtlenség miatt „tőle tűrök, tőle szenvedek”-ké? Hányan fogadják meg a keresztelő alkalmával, hogy úgy nevelik és neveltetik gyermeküket, hogy hitéről önként tegyen vallást, és a gyermek sehol sincs, amikor konfirmációra kerülne sor?
Mi az ige alapján mit érdemelnénk? Ha Isten érdemeink szerint bánna velünk, már rég nem létezne egyházunk. De van menedékünk, aki megfizetett minden bűnünkért, aki békességet szerzett vére által, aki életét adta a mi életünkért, aki megfizette helyettünk hűtlenségünk adósságát, azért, hogy amikor erre ráeszmélünk, észrevesszük, hogy szabadok vagyunk, akkor egyedül az Ő dicsőségére kezdjünk élni egy egészen új életet. A Jézus Krisztus vére minden fertőző bűnre gyógyszer, de csak akkor, ha az Ő váltságát igaz hitel magunkhoz kapcsoljuk, és egyedül elé tesszük le terheinket.
Böjtfő vasárnapjára készülve lásd meg, hogy Jézus Krisztus, aki életével fizetett az életedért ma téged is vár. Várja hogy elindulj vele a keresztúton, várja, hogy megszabadulj felesleges terheidtől, és csak azt vidd magaddal, ami a legszükségesebb: az örökélet ígéretét.
Ámen!
Pocsveiler István,
Szatmár-Láncos