“Egybegyűjtöm akkor mind a pogányokat, és levezetem őket a Jósafát völgyébe, és perbe szállok ott velök, az én népemért és örökségemért, az Izraelért, amelyet szétszórtak a pogányok közé, és megosztoztak az én földemen” (Jóél 3:2).
Isten soha nem hagyja el az ő népét, még akkor sem, ha próbáknak veti alá. A megaláztatások, fogságok, kifosztottságok oka a bűn, elszakadás az Istentől. A választott nép sem kivétel, neki is át kell mennie Isten nevelésén, amely sok esetben büntetéssel jár. Ez idő alatt önmagába kell tekintenie, be kell ismernie bűnösségét, meg kell újulnia.
Jézus Krisztus az újjászületés lehetőségét kínálja övéinek, akárcsak Nikodémusnak. Nem elegendő csupán érdeklődni az örök élet felől, újjá kell születni-hangsúlyozza Isten Fia.
Jóél próféta úgy látja a választott népet, amelynek az életében elkövetkezett a szabadulás pillanata. Megérett a történelmi idő arra, hogy “perbe szálljon” a pogányokkal, az elnyomókkal, akik hatalmat gyakoroltak a választott nép felett. Igaz részt kell venni a harcban, nem várhatja ölbe tett kézzel a szabadságot. A harcban Isten lesz segítségül.
Holnap (március 15-én), ahol csak magyar ember él, emlékezünk népünk szabadság harcára, amely egész Európát felrázta. Vissza idézzük a “márciusi ifjak” bátorságát. A legszebb reményekkel telt meg a magyar kebel, hittek abban, amit elkezdtek, bíztak az eszmében…
Legyőzötten is elmondhatjuk, hogy nem volt hiába való, vérveszteség és áldozatok árán születik a jövendő. Sajnos, még mindig küzdenünk és harcolnunk kell jogainkért, mindazért, ami minket megillet. A szó erejével, amelyet megpróbálnak belénk folytani, még mindig mondjuk: “Jogot a népnek…”
Fodor Lajos,
Halmi