Róm. 11, 19-20
Azt mondod erre: “Azért törettek ki azok az ágak, hogy én beoltassam.” Úgy van: azok hitetlenségük miatt törettek ki, te pedig a hit által állsz. Ne légy elbizakodott, hanem félj! (Olvasandó: Róm. 11, 17-24)
Személyes beszélgetések alkalmával számtalanszor szegezték nekem a kérdést: „Hogyan mondhatjátok ti szent írásnak az Ószövetséget, mikor az tele van kegyetlenséggel, gyilkosságokkal, egész népek kiirtásával, veszedelmes próféciákkal, az Ószövetség azt mutatja be, hogy Isten mennyire haragvó, és mennyire bosszúálló?” Nem háborodtam fel a kérdésen, hiszen érthető a kérdezők értetlenkedése, valóban sok esetben úgy tűnik, hogy az Ószövetség Istene, és az Újszövetség Jézus Krisztusa gyökeres ellentétei egymásnak. Nagyon sokan vélekedtek így az egyház története során. Volt, aki teljes egészében elvetette az Ószövetséget, mert azt pusztán a zsidó nép történelmének tartotta, sőt az Újszövetség sok könyvét is kitépte a teljes írásból, mondván, hogy túl zsidós. Olyanok is voltak, akik az Újszövetséget hamis próféciának titulálva különválasztották az Ószövetségtől, és amellett kardoskodtak, hogy Istennek az Ószövetség az igazi kijelentése, a többi csak egy hamis próféta spekulációja.
Pál mindkét végletet elítéli. Egyik szövetség népe sem dicsekedhet a másikkal szemben, senki sem mondhatja, hogy a fának, amelybe beoltatott csupán a gyökere a fontos, és a törzse, koronája, gyümölcse nem, azt ki lehet vágni. Éppen így senki sem mondhatja, hogy csupán a gyümölcs a fontos, és ahhoz hogy elérje, a gyümölcsöt ki kell vágni az egész fát. Az apostol éppen arra tanít, hogy mind a zsidónak, mind a pogánynak egyetlen útja van: beoltatni a szelíd olajfába, Krisztusba. Ahogy Jézus is mondja: „Senki sem mehet az Atyához, hanemcsak én általam.”(Jn. 14, 6) Senki sem fog üdvözülni csak azért mert zsidó, vagy csak azért mert megkeresztelték, és valamikor megkonfirmált, hogyha a szövetségkötéshez nem társul Krisztusba vetett hit, akkor az üdvösség szempontjából a szövetség hiábavaló (ApCsel 16:31). Mi hit által oltattunk be, azok pedig hitetlenségük miatt törettek le.
Ez a hit nem a mi érdemünk. Nem nekünk kell a hitet kimunkálni, a hit nem emberi munka eredménye, hanem Isten kegyelmi ajándéka. Épp ezért nem kérkedhetünk azzal, hogy hiszünk Istenben, hanem csak hálát adhatunk hogy befogadott minket Krisztusért ebbe a szövetségbe.
Ámen!
Pocsveiler István,
Szatmár-Láncos