“És monda Jonatán a szolgának, a ki az ő fegyverét hordozá: Jer, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek előőrséhez, talán tenni fog az Úr érettünk valamit, mert az Úr előtt nincs akadály, hogy sok vagy pedig kevés által szerezzen szabadulást. És fegyverhordozója felele néki: Tégy mindent a te szíved szerint; indulj néki, ímé én veled leszek kívánságod szerint.” 1 Sám. 14,6-7
Életem folyamán nem sok Jonatán van (volt), akiről hallottam. A fent említett a harmadik ezek közül.
A piros alma után, másodjára arról a kapitányról hallottam, akinek a Kaláka együttes szerint, pelikánjai voltak. Aztán toppant be életembe, a Biblia olvasása közben ez az ifjú, Saul fia, egy bátor hős, aki önzetlen jó barátja marad Dávidnak mindvégig.
Ebből a néhány sorból, nem csak bátorsága derül ki, miszerint másodmagával megtámadja s megfutamítja a filiszteusok előőrseit, hanem az is, hogy teljesen Istenre hagyatkozik. Elmondja az Úr előtt nincs akadály. Ezt a későbbi próféta így fogalmazza, meg:
„Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna” Ésa. 59,1.
Sokszor gondoljuk, hogy mi valamik vagyunk, de akkor járunk el okosan, ha felismerjük, hogy „bármi” elérhető, de csakis Isten segítségével.
A gondolatot, tett kell kövesse, tudom Isten mindenható és nekivágok. Neki kell vágni, mert Isten talán általad akar valamit végezni. Jonatán által, ad ott szabadulást, de veled is terve van, annyi bizonyos.
A történetből jó meghallani, azt is, hogy nem kell egyedül menj, nem csak Isten van veled, de segítőtársakra is lelhetsz. „Indulj néki, ímé én veled leszek” – mondja a fegyverhordozó. Adja Isten, hogy rátalálj hűséges társadra, s a feladatra, amire Isten szán. Ámen!
Jobb Domokos,
Ombod