Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten! – 2014. február 26.

Velünk az Isten! – 2014. február 26.

“Monda pedig a király: Mi közöm van veletek, Sérujának fiai? Hadd szidalmazzon, mert az Úr mondotta néki: Szidalmazzad Dávidot; és ki mondhatja néki: Miért míveled ezt?” (2Sám 16, 10)

A baj nem jár egyedül. Dávidnak meg kellett érnie, hogy családja összeomlik, fiai erőszakosságot követnek el, egymást ölik, majd Absolon fel is lázad ellene. Saját fia lázadását követően neki menekülnie kell, erre találkozik a Saul nemzetségéből való Sémeivel, aki szidalmazza, és kövekkel hajigálja őt. Ez Dávid uralkodásának azon időszaka, amelyben semmi sem jön össze, úgy néz ki, hogy Isten is ellene fordult.

Nekünk is vannak olyan időszakok életünkben, amikor semmi sem akar összejönni, amikor a gondok bajok tömegesen lepik el az életünket, olyan pillanatok, amelyben egyre többször érezzük betelni türelmünknek ama bizonyos poharát. Mi mit teszünk ilyenkor?

Egy humoros történet elénk tárja egy pap és egy kisgyerek beszélgetését:

A pap épp portája kerítését javítja, a kisgyerek ezt szótlanul, árgus szemekkel figyeli. A pap nem bírja tovább és rákérdez:

–         Mit nézel úgy gyermekem?

–         Csak arra vagyok kíváncsi, mit mond a tiszteletes úr, ha rácsap a kalapáccsal az ujjára?

A vicc csattanója az, hogy a pap válasza borítékolható: még a pap is szitkozódik, ha rácsap az ujjára a kalapáccsal. Sajnos a vicc nagyonis súrolja a valóság határát. Ha észrevesszük, hogy valaki megrongálta a kerítésünket, és nekünk kell megjavítanunk, ráadásul egy gyerek ott alkalmatlankodik arra várva, mikor ütünk az ujjunkra a kalapáccsal, és ha ez még be is következik, akkor még a keresztyén ember száját is elhagyják oda nem illő szavak, sőt tettlegességig is fajulhat a helyzet. Az az érdekes, hogy ezt mindig meg tudjuk magyarázni: „Ideges voltam, sok volt a fejemen az utóbbi időben, felhúztak a barátaim, rossz napom volt…stb.”

Dávid is cselekedhetett volna úgy, hogy kiadja a parancsot Sémei megölésére, mégsem teszi. Pedig meg is tudná magyarázni tettét, elég volna ha felsorolja élete legutóbbi eseményeit, családja tragédiáját. Utóvégre pedig ő Izrael királya, hogy jön ahhoz ez a Sémei, aki ráadásul annak a Saulnak a családjából származik, aki miatt élete nagy részében bujdosnia kellett?

Dávid mégsem keres kibúvót. Ő Sémei  gyalázkodásában észreveszi hogy a szuverén Isten teszi próbára őt. Istent pedig senkinek sem lehet megkérdőjelezni. Ezért is inti csendre az előző versben Abisait, aki bosszút akar állni a királyért.

Isten sokszor feddő, intő szóval közeledik hozzánk, vagy épp próbák által. Sokszor épp olyanokat használ fel arra, hogy minket rendre utasítson, akik nincsenek ínyünkre, olyan helyzeteket ad, amelyek méltóságunkon alulinak tűnnek, azért, hogy az alázat, és a szerénység lelkét erősítse bennünk. Tudnunk kell ilyenkor Dávidhoz hasonlóan fejet hajtani az Ő akarata előtt, és elfogadni kezéből a rosszat is, mindvégig szem előtt tartva, hogy minden próbatétel, és nehézség által ő nemesít, erősít, és tisztít minket.

Ámen!

Pocsveiler István,

Szatmár-Láncos

Szóljon hozzá