Az esztendő minden évben megújul, az idő pedig mindig a régi marad.
[…]Minden nap halljuk a bús kifakadásokat, hogy rossz világot
élünk, csúnya világot élünk, és ez igaz is, de nem kell elfelejteni, hogy
amilyen az ember, olyan a világ. Ha mi jók és szépek volnánk, a világ is
szép és jó volna. Erre természetesen azt mondja az olvasó: mi egy
csepp víz a tengerben? Mit újít a világon, ha én megújulok? Nagyon
sokat, kedves olvasóm: mindent. Aki Jézusban megújul, arra nézve újjá
lesz minden. Ez éppen az újjászületés csodája. Mikor a rossz és csúfoló
ember elmúlik, akkor azzal együtt elmúlik a rossz és csúf világ is. És
mikor a jó és szép új ember megszületik, akkor azzal megszületik a jó és
szép új világ is. A régi avult idők elmúlnak, és a szép idők felvirradnak.
Az újjászületett ember nem is magán veszi észre elsősorban a nagy változást,
hanem a környezetén. Egyszercsak azt látja, hogy a felesége nem
olyan házsártos, vagy a férje nem olyan durva, mint eddig; hogy a
gyermekek szelídebbek, engedelmesebbek; hogy még az ajtó sem olyan
nyikorogva nyílik, mint eddig; egyszóval azt látjuk, hogy a „régiek elmúltak,
ímé mindenek megújultak”. Tessék ezt megpróbálni ez új esztendőben.
[…]
Írta Kecskeméthy István kolozsvári teológiai tanár 1932-ben.