Őseink jelképrendszerében visszatérő motívumként jelenik meg a turulmadár, alakja egybeforrott a dicső magyar múlttal. Leleplezték Józsefházán a turulszobrot, mellyel a helyi közösség jelezte a nagyvilágnak: a magyarok évszázadok óta élnek ezen a vidéken és van magyar jövő is a községben.
A vasárnap délben kezdődő istentiszteleten Kiss Szabolcs beszolgáló lelkész, szervező köszöntése után Király Lajos a Szatmári Református Egyházmegye esperese hirdetett Igét János evangéliuma 6. részének első 15 verse alapján. Az ötezrek megvendégelésének története alapján az esperes arra a megtapasztalásra hívta fel a figyelmet, hogy soksaságban, kétezer éve és a jelenben is Krisztus az, aki megsokasítja az áldást testiekben és lelkiekben is. A lelkipásztorok igei köszöntője után a Tolnai Zelma által vezényelt patóházi és az apai egyesített kórus énekelt.
Az ünneplő sereg ezt követően kivonult a turulemlékműhöz, amely leleplezésre került. Varga Szilárd Csaba, volt józsefházai lelkész, jelenleg a Szatmárnémeti Református Gimnázium iskolalelkésze ismertette a turulemlékmű felállításának előzményeit. 1943-ban a református templom előtt egy országzászló állt, melynek életre hívója a trianoni fájdalom volt. Emlékezetünkbe vési a magyar öntudatot és a magyar bánatot és egyesít minden magyart. Egykor a nagyhatalmak féltékeny és erőszakos agressziója szakította darabjaira a nemzetünket, ma sokszor mi magunk folytatjuk ezt a munkát azzal, hogy széthúzunk, és kicsinyes, egoista érdekeinket próbáljuk érvényre juttatni. Ez a turulemlékmű figyelmeztető jel, hogy mi nem egymás ellen, hanem egymásért vagyunk.
Ezt imádság formájában is megfogalmazta a lelkipásztor: „Isten áldd meg a magyart, jó kedvvel bőséggel. Erre kérlek Uram téged, alázatos könyörgéssel. Add, hogy e nép, melyet sorstenger habjai dobálnak, de tudja soha, mi a hontalanság, a könny és a bánat. Gyűjtsd össze népem a te kegyelmes szárnyaid alatt. Add, hogy annyi csapás után, végre nyugalmat találjanak. Adj új szivet keblükbe, mely örökké csak érted ég, hogy te légy minden mindenekben, te légy a mindenség. Add, hogy legyen végre testvére magyar a magyarnak, add, hogy köszönjön meg mindent a védő karnak. Add, hogy a hit lánca tartsa egybe széttépett hazánkat. Ó kérlek, Uram hallgasd meg a mi alázatos imánkat! Hiszem és vallom, hogy te vagy minden emberi szív ismerője, vizsgáld meg hát, és ha kell, tisztítsd meg szívünket, kérlek Urunk tartsd meg, és tedd eggyé nemzetünket! Ámen!”
Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács és az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke és Winkler Gyula európai parlamenti képviselő is köszöntött a leleplezett szobornál. Az emlékmű megkoszorúzását követően a helyi fiatalok műsora reménykeltő volt a józsefházai magyarságot illetően.
