Törvények ösvényein visz az élet útja…
Mélyen tisztelt, ünneplő barátaink!
Engedjék meg, hogy István király Imre herceghez intézett Intelmeiből idézve, a Szentírás Példabeszédek könyvéből vett versével összekapcsolva köszöntsem önöket a Szatmári Református Egyházmegye nevében.
„Mivel megértem s mélyen átérzem, hogy amit csak Isten akarata megteremtett s nyilvánvaló eleve elrendelése elrendezett mind a kiterjedt égboltozaton, mind az egybefüggő földi tájakon, azt törvény élteti s tartja fenn…”
A bibliai idézet így hangzik: „Utálniuk kell a királyoknak a bűnös tetteket, mert igazság teszi szilárddá a trónt.” (Példabeszédek 16, 12)
Kedves gyülekezet!
Augusztus 20-a számunkra olyan ünnep, melyen a nemzetiségi hovatartozás és a keresztyén hit találkozását és eggyé válását egy személyhez köti, az államalapító István, új és sok esetben radikális, de hazát és otthont építő, törvényeket szentesítő királyhoz.
1. Az Ószövetségben Mózes, az első nagy próféta, Istentől kapja a Hóreb hegyén azokat a törvényeket, és ezáltal a küldetést, melyek által beszélni lehet Izrael népe körében becsületes munkáról és gazdaságról, tulajdonjog tiszteletéről, tizedről, bírói joggyakorlatról, istentiszteleti rendtartásról, szegények felkarolásáról, az idegenek tiszteletéről, a felebarát szeretéséről. Olyan törvényeket, melyek utálják a bűnös tetteket, s melyek az igazságot cselekszik. Mindezek az Istentől kapott törvények és határozatok segítették Izrael népét abban, hogy megőrizzék Isten-arcukat, hitüket, identitásukat, hitüket abban, hogy a leendő hazáért érdemes és kell küzdeni.
2. István első királyunk, az Istenhez ragaszkodó keresztyén, tisztéhez illő hűséggel teljesítette uralkodói küldetését, aki népét megállította a nemzethalál felé vezető úton és megtartotta a jövendőnek. Hálásan emlékezhetünk őreá, aki szolgálatát az Isten által kijelölt helyen, időben és szerepben csorbítatlanul betöltötte. István hű volt a maga feladatában. Vállalta a prófétai küldetést, és teljesítette azt. A mózesi korhoz hasonlóan gondoskodott Isten tiszteletéről, az idegenek megbecsüléséről, a hit megőrzéséről, a szegényekről, özvegyekről, árvákról, a tizedről, nyugalom napjának megtartásáról, egy haza és otthon építéséről.
Kedves barátaink!
Ma nem csak ünnepelünk, de megbízatást is kapunk, hogyan eleink is kapták. Közösen kell építsünk jövendőnket. Az ószövetségi prófétának és királyunk munkájának nincs vége, hisz ma is szükség van Mózesekre, prófétákra és népvezérekre. A megbízás így hangzik: hűséges légy. Légy hűséges Istenhez, népedhez, hagyományaidhoz…önmagadhoz – több hittel, reménységgel, ésszel és bátorsággal. E föld várja népét, hogy betöltse küldetését. Ezért harcolnunk és imádkoznunk kell mindazért, melyek népünket, hitünket megerősíti és egyesíti.
Arany János Csanád című hőseposz-töredéke idézi fel Szent István alakját. Az 1850-es években megkezdett, de be nem fejezett költemény első szakaszában a királyi méltóság teljes pompájában uralkodó nagy király alakját mutatja be: (idézet) „Ül Isztragomban István szent király, / Pap- és parasztúr mind körötte áll/ Fején az ékes ujdon korona,/ Vállán palástnak hímzett bársonya, / Kezében a bot, egy arany virág. / Gyönggyel rügyedzik rajta minden ág; / Mint támadó nap, a tisztes nagyok / Arcán királyi fénye felragyog.”
Ha szimbolikusan is, – ahogy a költő fogalmaz -, most „körötte” állunk. Így kérjük a Mindenható Istent, hogy mindent megtegyünk nemzetünk, népünk, hitünk és otthonunk fölemeléséért, a Jézus által idézett legfőbb törvény égisze alatt „Szeresd az Urat a te Istenedet és szeresd felebarátodat”. Ha ezt megtartjuk, a legcsodálatosabb törvény palettáján állva építők és őrzök lehetünk. Isten legyen ebben segítségünkre.
Köszönöm szépen.