.

A Szatmári Református Egyházmegye Honlapja a Vavada online kaszinó támogatásával működik. A kaszinó nyereségének 5%-át a RO 86 OTPV-nek utalják át 280000383726 RO 01

.

Szárazberki fiatalok a Királyföldön

A Szárazberki Református Egyházközség fiataljai többször bizonyították már rátermettségüket, ha a kultúráról és a néphagyományok ápolásáról van szó. Feltett szándékuk, hogy az egyházban megélt hitüket, a tenni akarást és a szeretetet másoknak is megmutassák, ugyanakkor mindig szükség van arra, hogy az ember néhány napig azokkal is legyen, akik között jól érzi magát, töltekezhet és erőt meríthet a folytatáshoz. Ennek az apropóján a novemberi hónapban kerülhetett sor egy tíz napos közös kirándulásra, táborra, közös csapatépítő együttlétre – tájékoztatta lapunkat Elek Arnold Zoltán lelkipásztor.
Az első nap az izgalomé volt. Bepakolás, és egyeztetések után elindultak. Az első kisebb megálló Zilah volt, hiszen a végcél felé vezető úton a Szilágyság volt az első nagy állomás. Szilágyság a maga hepe – hupás domborzatával, szépségével és összetartó magyarságával Partium egyik ékköve, a hit és a vallás bástyája, menedék és lelki oázis a magyar ember számára. Jó volt látni, érezni, ott lenni.
Folytatva utunkat Kolozsvár, a kincses város felé indultunk, bár ez alkalommal nem volt idő a megtekintésére. Tordára vettük az irányt.
Torda több szempontból is fontos állomás volt számunkra. Először azért, mert 1288-ban itt tartják az első dokumentált országgyűlést. Másodszor Torda, János Zsigmond Erdélyi fejedelemhez is köthető, akit 1542. december 20-án, az itt tartott országgyűlés Erdély fejedelmének ismer el. De protestáns szempontból még relevánsabb, hiszen itt mondják ki a vallásszabadságot 1568-ban. Ezek az ismeretek lényegesek és identitáserősítőek egy partiumi és erdélyi fiatal számára. A város megnézése és a történelmi információk meghallgatása után, Torda egyik turista látványosságát, a Tordai Sóbányát látogattuk meg. Lenyűgöző és páratlan élmény volt mindenki számára!
Második nap tovább haladtunk Vajdahunyad felé. Az útvonalunk mentén elengedhetetlen volt, hogy ne álljunk meg Nagyenyeden. Az ifjak két fontos dolgot is megtudtak Nagyenyeddel kapcsolatban. A régi vár és templom körbejárása közben a lelkipásztor elmesélte, hogy Nagyenyed méltán híres a Bethlen Gábor által 1622-ben alapított Református Kollégiumáról. Több híres neves magyar ember indult el falai közül, többek között Kőrösi Csoma Sándor is. Nagyenyed a megmaradás és az élni akarás, az újrakezdés városa, hiszen dúlta tatár, felégette oláh, Mihály vajda és Basta is, mégis főnixmadárként hamvaiból újra és újra feltámadt.
Az Enyeden tett látogatásból megtanulhattuk, hogy érdemes harcolni és küzdeni. Fontos információként az is megtudhatták, hogy Móricz Zsigmond, Nagyenyedi két fűzfa című elbeszélését a városért 1704-ben hősi halált halt harminc enyedi diák ihlette. Este lett, mire megérkeztünk Vajdahunyadra.
Harmadik nap. Vajdahunyadon a Református Egyházközség Gyülekezeti házában volt a szállásunk. Gyönyörű helyen a református templom és az impozáns méretű és monumentális Vajdahunyadi várkastély árnyékában. A harmadik nap a szállásfoglalásé, elrendezkedésé és a pihenésé volt. Este jóízűt beszélgettünk, énekeltünk és természetesen a tánc sem maradhatott el. Igazi közösségépítő alkalmak voltak ezek.
Negyedik nap kirándultunk. Az úti cél a Bánpataki „Zoé Kertje” volt. Csodálatos természeti szépség, különböző flóra tárult a szemeink elé. A visszaúton sokat beszélgettünk arról, milyen páratlan kincsekkel is rendelkezik Hunyad megye ezen része.
Ötödik nap: Reggeli és eligazítás után a Vajdahunyadi református templomot és a templom közvetlen közelében levő temetőt néztük meg. Láthattuk, hogy milyen sok neves és névtelen hőse volt Vajdahunyad városának.
A hatodik nap, Vajdahunyad vára következett. A pazar látványt nyújtó várkastély hamar rabul ejtette kíváncsiságunkat. A négy támpilléren nyugvó fahídon igazi élmény volt végig menni. A vár pedig úgy a maga belső udvarával, mind pedig a belső szobáival és termeivel, sőt a református vár kápolnájával igazi időutazás volt. Feltöltődve és sok élménnyel gazdagon térhettük haza.
A hetedik nap a Marosillyére látogattunk el. Kis közösségünk fontosnak tartotta, hogy a nagyságos erdélyi fejdelem Bethlen Gábor szülőházát is meglátogassa. Ottjártunkkor sajnos nem volt, aki ezt számunkra kinyissa, de így is megcsodálhattuk és a szívünkbe zárhattuk az élményt.
A nyolcadik napon főhadiszállásunkon. Vajdahunyadon maradtunk. Mivel a néptánc szerves része a fiatalok mindennapjainak, úgy döntöttünk, hogy a Vajdahunyadi várnál is megmutatjuk tánctudásunkat és népi viseletünket. Áldásos volt őseink nyomát járni, és a vár előtt táncolni.
Az utolsó előtti kilencedik nap ismét a kirándulás és az ismeretszerzés jegyében telt. Dévára látogattunk el, ahol időt és fáradtságot nem kímélve, túrázva, gyalog másztuk meg a várdombot, s mentünk fel a Dévai várba. Csodálatosan szép látvány tárul a látogató elé letekintve „magas Déva” várából. Kicsit elfáradva, de élményekkel gazdagon térhettünk vissza szálláshelyünkre.
A tizedik nap a pakolásé, takarításé és a hazautazásé volt. Fájó szívvel köszöntünk el vendéglátóinktól, megköszönve a szíves fogadtatást. Köszönet azért, hogy élményekben, ismeretekben és kultúrában gazdagabban térhettünk haza. Illesse köszönet Magyarország Kormányát és a Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságot, hogy a segítségükkel mindez a Szárazberki Református Egyházközség ifjai számára megvalósulhatott.

Vélemény, hozzászólás?