Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Sic transit gloria mundi

Sic transit gloria mundi

Múló és maradandó értékekről sokat beszélünk. Ragaszkodnunk kell a maradandóhoz, a múlandótól pedig tartózkodjunk! Amikor konkretizálódik előttünk ez az alapigazság, akkor felszisszenünk, olykor még meg is ijedünk attól, ahogy elmúlik e világ dicsősége.

Nem kárörvendés, nem is a szenzációhajhászás vezetett ahhoz, hogy leírjam e soraimat, és nem is azért fényképeztem akkor, amikor a parókia szomszédságában levő épületet ledózerolták. Önmagában tragédia az, amikor egy ember élete a munkáját látjuk szertefoszlani és van bennem sajnálkozás, de tanulsággal bír, a téma előttem hever: hol van a szívünk?

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is.” (Mt 6,19-21)

Amikor közel négy évvel ezelőtt a Deák térre költöztem, többen huncut mosollyal az arcuk sarkában megjegyezték: aztán nehogy a szomszédba tévedjek! Afrodité vagy Asera istennő temploma emelkedett ki és működött az éj leple alatt. Soha nem ellenőriztem, a jelek utaltak erre, és róla szóló hírek fele is, ha igaz volt, az borzasztó. Nos, most ez az épület semmisült meg.

Hét évvel ezelőtt még azon aggódtunk, hogy a szigetlankai református templom fog szétesni, és hála volt a szívünkben, amikor sikerült felújítani, megszilárdítani. És azért is köszönettel tartozom az Úrnak, hogy szép számban érkezik a gyülekezet vasárnaponként az egy igaz Isten hajlákába. Még a pandémia idején is.

Ugyanakkor meg folyamatosan jönnek a hírek nyugatról, hogy éppen a keresztyén templomokat rombolják le. Nyilván azért, mert nem használják őket, nincs közösség, aki felújítsa.

No, de mi ebben a tanulság? Kérdések formájában fogalmazom meg, a választ pedig az olvasóra bízom:

  1. Van-e hála a szívünkben azért, mert nálunk nem lerombolják a templomokat, hanem néhol építik is, de legalábbis gondozzák, felújítják?
  2. Elgondolkodtuk mi azon, és hálásak vagyunk Istennek azért, hogy ebben az országban a tavaly tavaszi karanténidőszakot kivéve, lehetett jönni templomba, a járványügyi szabályokat betartva? Addig míg, tőlünk nyugatra szinte mindenhol, még most is félnek kinyitni az Isten hajlákát?
  3. Tudom, hogy sokan morgolódnak egy-egy templomépítés láttán, és nem mondom, hogy nem jogos egy-két állitás. Az ürességnek templomokat tényleg kár építeni. No, de ki a hibás azért, hogy üresek? Ki zavarta el belőlük a Szentlelket? Semper reformari.
  4. Tudom azt is, ha nyugatra nézünk, fáj a szemünk. A jó példát jó átvenni onnan is, a civilizált viselkedés, példamutató élet akár onnan is átvehető. De tényleg ez a járható út, hogy ami az életet adja, azt vágjuk ki, mint a fát magunk alól?
  5. Pénz, valuta, épület, ház, ingatlan… kívánom, hogy minél több legyen! De azt kérdezem, hol a szíved? Ha ott, akkor csak rossz hírem van. Minden ház falára ki lehetnek írni: Itt hagyLAK.
  6. Templom, imaház, gyülekezeti ház… Isten dicsőségére működik? Istenre mutató örök értékeket közöl? Vagy csak úgy van önmagának?
  7. Olyan időszak következik, sőt már azt a korszakot éljük, amikor az emberek olyan kérdéseket fogalmaznak meg, amire csak Isten tud választ adni. Eljövünk megkérdezni az Urat az Ő házába?
  8. És még egyszer kérdezem, hálásak vagyunk azért, hogy nekünk van hova jönni?
  9. Gyülekezet! Kétségbeesett emberek fognak utat keresni templomainkban. Funkcionálunk-e úgy, mint egy befogadó, szerető közösség? Vagy hagyjuk őket éhesen, csalódottan elmenni?
  10. Isten temploma első sorban te vagy. Kész vagy úgy megnyitni sarkig szíved ajtaját, hogy te ne legyél az enyészet, a rombolása martaléka, hanem az örök élet ajándéka legyen a tiéd?

Így múlik el a világ dicsősége. De neked nem kell elmúlnod.

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Szóljon hozzá