Itt a reformáció ünnepe. Jön a hideg. Hosszú és egyre hosszabb az éjszaka. Megvan ennek a maga szépsége, ha van meleg otthon, fűtött helyiség, ha van hol meghúzódni, felmelegedni. Idén, talán többet is voltunk otthonainkban, mint ahogy akartuk. Ennek voltak pozitív- és voltak negatív velejárói. Az otthonülésünknek az is következménye, hogy megduzzadtak a számláink. És bizony sokan vannak, akik ezt idén még nehezebben tudják kifizetni. Nem azért, mert otthon ültek, hanem azért, mert nem tudtak dolgozni menni. A rezsi egyre több embernek okoz gondot.
Nem akarom ezzel az írással a szívünket megnehezíteni, sőt néhány lehetőségre szeretném felhívni a figyelmet, pusztán a számláinkból kiindulva. Igaz, hogy a fűtés-, víz-, villany-, telefonszámla valamint a szemétszállítás ügye ezzel nem lesz megoldva, de lelki kérdéseinkben megoldást ad az Ige, sőt feladatot, célt és értelmet ad életünknek. Lássuk rezsinket a szüntelen reformáció tükrében!
Fűtés
“Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam.” (Jer 20,9)
Nem tudom, te mivel fűtesz otthon: fával, gázzal vagy árammal. Jeremiás próféta másképpen melegedett. Nem igazán tehetett róla, sőt az Ige szerint még ellenkezett is. Úgy éli meg, mintha Isten vette volna rá erre az egészre. Nem is szeretné már szólni az Isten Szavát, de érzi, nem tud ellenállni. Csontjaiba rekesztett tűz, nincs rajta hatalma.
Ó bárcsak minket is ez fűtene nap mint nap. A vágy, hogy olvassuk, és az ellenállhatatlan érzés, hogy hirdessük, ha nem is szavainkkal, de leginkább tetteinkkel. A világ ha nem is melegedne át tőle, de a mi szívünk és a környezetünk érezné jótékony hatását.
A fűtés otthon szeretjük kényelmesen beállítani termosztáttal. No, de tudod-e, mi a különbség a hőmérő és a hőfokszabályzó (termosztát) között? A hőmérő egyszerűen megmutatja, mennyi a hőmérséklet egy adott helyen. Ha hőmérőnk 19°C-ot mutat, és olyan helyiségbe visszük, ahol 23°C a hőmérséklet, a hőmérő kijelzője megváltozik, és a szoba hőmérsékletét fogja mutatni. Nem telik bele sok idő, és 23°C-ot mutat. Mindig igazodik a környezethez. A termosztát viszont beállítja a szoba hőmérsékletét. Ha a termosztátot 20°C-ra állítottuk be, és a szoba hőmérséklete 15°C, a szoba hőmérséklete változni fog, és ahhoz igazodik, amit a hőfokszabályozó mutat. A szoba 20°C-os lesz. Vagy termosztátként, vagy hőmérőként éled az életedet. Hagyhatod, hogy magával sodorjon a tömeg, vagy pedig megváltoztathatod a tömeget. Vagy te befolyásolsz másokat, vagy ők befolyásolnak téged. Nekünk nem csak annyi a feladatunk, hogy megmondjuk, milyen hideg ez a világ. Jajj ezek a mai fiatalok, jujj milyen gonoszak az emberek… ehhez nem kell nagy tudomány, megállapítani meg jól megmondani. Nekünk tenni, világitani, fűteni kell, de előbb engedjük, hogy maga Isten állítson be minket, hogy még ha akarjuk, se tudjuk magunkba tartani az ő melegét. Ámen.
Víz
“Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” (Jn 4,14)
Huszonnégyéves templomunk a szigetlankai református hajlék egy különös helyre épült. Legendákat hallok, hogy a már középkorúak hogyan élték ezen a téren a fiatalságukat, tehát valamilyen szinte élmény- és örömforrás volt maga a park, a tér sokak számára. De a még elgondolkodtatóbb, talán a maiak számára elképzelhetetlen tény az volt, hogy itt egy kút adott vizet pár évtizeddel ezelőtt a környék lakóinak. Sok helyre még nem volt bevezetve a víz, hát ide jártak vízért.
A csodálatos az, hogy lelki értelemben ez a templom felépülésével sem változott. Ide járnak az emberek az élő vízért, amit Jézus ma is kínál. Ez örök életre buzog, nemcsak ideig-óráig oltja a szomjat.
Érzik ezt nagyon sokan, jönnek is mintha fizetést osztanának érte. Nem is lehetne őket feltartani, buzgón, rettenthetetlenül, megállíthatatlanul érkeznek minden vasárnap. Egy kilencvenéves gyülekezeti tagunk hat hosszú utcán jön át és van úgy, hogy hamarabb itt van, mint a harangozó. Vágyik az Istennel és a testvérekkel való lelki közösségre. Ebben a közösségben biztonságban érzi magát támadások közepette is, tapasztalja Isten bűnbocsátó kegyelmét, és tudja, hogy számíthat Isten áldására – vagyis arra, hogy érdemein messze felül megad neki minden jót. Tehát Isten oltalma, kegyelme és áldása az ő örömének kiapadhatatlan forrása.
Ezen a helyen, Isten közelében vállnak a személyek forrásemberekké. Mert már bennük van Isten szeretete, amit tovább is adnak, üdítő érzés a közelükben lenni. Nem szeretnél te is ilyen üdítő lenni?
Villany
“Hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.” (ApCsel 2,2-3)
A pünkösd csodájára az ún. őszi pünkösdkor, azaz reformáció ünnepén is rácsodálkozhatunk. Miért nevezi a reformáció ünnepét őszi pünkösdnek? Azért, mert ahogy az első pünkösdkor mindenféle származású, nyelvű, nemzetiségű emberek megértették az evangéliumot, úgy a reformációnak is az volt a célja, hogy minden létező nyelvre, anyanyelvekre lefordítsa a Szentírást.
Egy villanyszerelő mondta nekem, hogy tudom-e én azt, hogy az ő szakmája és az én hivatásom nagyon is hasonlít egymásra. Kíváncsian vártam a magyarázatát. Folytatta. Mind a ketten olyan valamivel dolgozunk, amit nem látunk, de a hatását érezzük. Mint szél, melyet nem látunk, de azt, amit megmozgat, azt érzékeljük.
Az apostolok ezt saját bőrükön tapasztalták. Mintha felkacsolták volna a villanyt, ott a jeruzsálemi felházban. Az egész ház megtelt. Mint valami lángnyelvek. Leírhatatlan energia. Joó Sándor a pünkösdi csodát egy erőműhöz hasonlítja, amely áramot biztosit. „Mintegy hatalmas szellemi duzzasztó tóban halmozódott föl ez az elképzelhetetlen mennyei energia Jézus születése és mennybemenetele között. Azután jött a pünkösd, ami azt jelenti, hogy megnyíltak a zsilipek! És most a Szentlélek az a fölhalmozott energiából átformált elektromos áram, ami minden házba, gyárba, műhelybe eljutva elvezeti az erőt, a meleget, a fényt! Karácsony és húsvét között történt meg a világ megváltásának a nagy műve, a pünkösd pedig közvetít a nagy isteni erőmű és az egyes emberi élet között. – A Szentlélek viszi, árasztja ki a megváltás energiáját a házakba, templomokba, emberi szívekbe!”
Kívánom, hogy ez az áram jusson el a te lelki házadba is.
Telefon
„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50,15)
A telefon ma már nem tartozik a luxuscikkek közé. Szinte mindenkinek van. S ha bérletes vagy, akkor bizony havonta jön a számla is. Könyörtelenül.
Gyerekeknek sokszor tanítottam a következő éneket: „Kis telefonom van nekem, /két összetett kezem./ Mit lenn a földön mondok el,/ megváltóm hallja fenn…” Nagyon szeretik, s már kicsi korban tudatosul bennük, hogy van, akit hívni még a legnagyobb nyomorúság idején is.
Egy 20. századi legenda arról beszél, hogy a hidegháború idején egyszer a Szovjetunióban a kommunista pár vezetője, vendégül látta az amerikai elnököt. Moszkvában a hivatalos látogatáson az elnök felfigyelt egy különleges telefonra, s megkérdezte, hogy mire használják. A válasz az volt, hogy azon hívjak fel a már halott Lenint, ha valami tanácsra van szükségük. A percdíj 1 millió dollár. De megéri, mert fontos tanácsokat kapnak. Pár hónap múlva Washingtonban is sor került a két vezető találkozására, ott is volt egy rendhagyó telefon. Az amerikai elnök azzal dicsekedett, hogy Istennel beszélgetnek azon keresztül. S elhangzott ott is a kérdés: mennyiben kerül a hívás? A válasz: csupán 1 cent. Hogy hogy? – kérdezett rá a kommunista diktátor elcsodálkozva. Helyi hívás – szólt a megnyugtató, egyben megdöbbentő válasz. Helyi hívás. Mert Jézus megígérte, hogy velünk, tanítványaival lesz minden napon a világ végezetéig. Ott van közel, különösen a nyomorúság idején, a kereszten szenvedő Jézus pedig senkinél nincs közelebb a nyomorúságban levőhöz. Sőt szabadulást ígér, a legnagyobb, az egyetlen Szabaditó.
De ne csak a bajban hívjuk, szólítsuk meg imában az öröm idején is, és várjuk meg türelmesen Igéjében adott útmutatásait. Vegyük fel a szüntelen kapcsolatot vele! A reformáció által Isten ezt kapcsolatot elősegíti.
Szemétszállítás
“Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek!” (1Pét 1,22)
Mi a reformált egyház feladata? Nyilván hosszú listából emelek ki egyet. Kérdezzük másképp! Milyen egyesülethez, céghez tudnánk a legjobban hasonlítani. Két ki nem mondott, de sejtetett meghatározástól akadok ki, amivel sajnos beérik az emberek. Az egyik az, amikor megelégednek az emberek azzal, hogy az egyház hagyományőrző egyesület legyen. Ha jól tudom, reformátoraink éppen azt hangsúlyozták, hogy a tradíció nem emelhető a kijelentés szintjére, s mégis azt tapasztalom, hogy erre hivatkozva a Szentírás szavait is sokan képesek félretolni. A másik az emberek egyházhoz való viszonyulásáról szól, hiszen sokan az eklézsiát temetkezési vállalatnak tekintik. Miért fizetik az egyházadót? Hogy temessen el a pap, vagy ahogy félreérthetőbben fogalmaznak: pappal temessenek. Márpedig én nem vagyok hajlandó senki mellé feküdni! És értem én, hogy egyedül az Isten Igéje tud hitelesen megszólalni a gyász idején, de az egyházat első sorban a gyülekezetben folyó életért érdemes fenntartani, és nem azért, hogy legyen ki eltemessen. Ha ezt felfognák az emberek, nem lenne annyi vita az egyházfenntartói járulékról.
Ha már én kiakadok ezektől a válaszokról, akkor hadd akasszak én is ki másokat az én válaszommal. Az egyház a fentiekhez képest akkor inkább egy szemétszállító céghez hasonlítható. Igen, jól olvassuk. Nálunk minden kedden jön a Florisal, és kiüríti a ház elé tolt konténert. Egyik kedden azonban elfelejtettem kitolni, hát magammal tettem, mert a szemét ott maradt. Sokan azt mondják, és szinte mindig kifogásként hallom, hogy otthon is tudnak imádkozni. S ez tény, mert az előbb is elmondtuk, helyi lehet a hívás. Elmondjuk a magunkét Istennek imáinkban, de a válaszra már valahogy nem vagyunk kíváncsiak. Minden vasárnap (békeidőben) a templom ajtaja nyitva áll, hogy hozzuk el napokig gyűjtött lelki szemetünket, hogy Isten tisztítsa meg tőle szívünket. De ez is csak úgy működhet, hogy ahogy én a ház elé tolom a ládát, úgy mi is toljuk már el magunkat a 168 órából 1-ben az Isten házába, hogy tisztítson. A hasonlat azon részére már részletesen ki sem térek, mert megint az egyházadóhoz jutnánk el, hogy nekem akkor is ki kellett fizetni a szemétdíjat, amikor nem vittem ki a konténert.
Hidd el rengeteg szemét van, amit talán észre sem veszel. Elfojtott harag, irigység, önzés, rosszindulat… porcicái húzódnak meg szinte észrevétlenül lelki házunkban.
Péter úgy fogalmaz az Igénkben, hogy igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre kell megtisztulni. Erőt ad az engedelmességre, késszé tesz a jóra, ugyanakkor igen, jól látjuk, a képmutatástól is megóv. Ilyenkor mondják sokan, hogy a templomban bizony sok a képmutató…, hát van hely mégegy számára, különben is a legnagyobb képmutatók mondják a képmutatókra, hogy képmutatók. Ne vádoljuk egymást, engedjük, hogy Isten tisztítson és áradjon lényünkből a krisztusi illat.
A számla rendezve
“Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.” (Kol 2,14)
Bizony hatalmas számlák terhelnek bennünket havonta. Mit szólnál ahhoz, ha valaki jönne és azt mondaná, hogy mindent kifizet. MINDENT! Nem kell foglalkozz a számlákkal. Ugye milyen jól eső érzés ebbe csak belegondolni.
Az Ige ennél mérhetetlenül nagyobbat mond. A lelkünket terhelő bűntől, az amiatt plusz végtelen összeget ábrázoló számláinktól mentesit a mi Krisztusunk. Oda van szegezve az a becstelen, mocsok számlat a keresztfára, de nem azért, hogy az ő kegyelmét hiábavalóvá tegyük önmagunkban, hanem azért, hogy a továbbiakban szabad lelkiismerettel viaskodjuk a bűn és a Sátán ellen.
Ez nem olyan adóságrendezés, mint, amilyet a bankok kínálnak: Mit csináljak ezzel a talicska földdel? Hát ásunk neki egy gödröt. Mnah… jól megoldottuk.
Ez az adóság nincs, elégett, a tenger mélyére vettetett, a keresztfára szögeztetett. Szabad vagy. ÁMEN!
Rácz Ervin