„Énekelni szívvel is, nyelvvel is kell, azonban nyelvvel szív nélkül nem lehet.”
Kálvin János reformátor énekről szóló gondolatát a f.év. november 3-án Batizon a Batizi András énekszerző-reformátor neve fémjelezte Református Énekversenyen a résztvevő gyermekek és ifjak igyekeztek gyakorlatba ültetni. A rendezvény biblikus indíttatású alaphangját: „ A szívnek teljességéből szól a száj.” (Máté 12:34/b) az istentiszteleten szolgáló Egyházmegyei Lelkipásztorkórus adta meg. Igehírdetés és az Ige dallammal mondott imádsága így karöltve mutatta az utat a következő nemzedéknek a református anyaszentegyház istentiszteleti rendjében.
A megmérettetés nem csak szakmai és tudásbeli felmérés volt, de a lelkiismeretre ható múlttal való találkozásnak frissítő alkalma is lehetett. Ősi dallamok, egyháztörténeti eseményekhez társuló énekek csendültek föl többszázéves távolságból ugyanolyan szívesen mint ahogy azt az elődök énekelték. Gyermekhangon az imádság is igazabb, hitelesebb. Ennek felemelő ereje bíztatta a hallgatóságot afelől, hogy a következő nemzedék a gyülekezetek utánpótlása nem fajzik el, vadhajtások nem folytják meg a Zsoltárt, a Dícséretet.
Isten áldja meg mindazokat akik az egyházi énektanításban jó példájukkal elöljárnak. Nagyszülők, szülők, lelkipásztorok, kántorok, gyülekezeti tagok a közösséget megélők és szolgálók azok akik a magot elvetik, hogy a jövő aratása beérjen Isten dicsőségére és embertársaik építésére. Ahol énekelnek ott él a múlt, ott fakad a jövő. Ahol nem hagzik fel a Zsoltár és Dícséret, már megkérdezik kik ezek, mit akarnak. Ahol elnémul az ének, csüggedtebb a szív, megkísérthetőbb, esendőbb az ember.
Batiz mint fáklyavivője az örökkévaló Isten szava dallamos mondásának világoljon sokáig messze és vonjon be e lobogásba minél több pislákoló gyertyabelet és megrepedt nádat.
Isten áldja és éltesse a szívből éneklőket. Csodák fakadnak nyomukban a gyülekezetekben.
Higyed Gyöngyi
Szatmárnémeti, 2012. November 5. egyházmegyei zenei előadó