Számos különleges programon vehettek részt a Szatmárnémeti Református Gimnázium diákjai az Iskola másképp program keretén belül, amit Jékel Zsuzsanna tanárnő lelkes vezetésével szerveztek a tanárok.
Talán az egyik legnagyobb hatással bírt a diákokra a Szatmárnémeti Büntetésvégrehajtó Intézetben tett látogatás, ahova Rácz Ervin börtönmissziós lelkipásztor vezette a 31 résztvevőt. Nagyon nagy kíváncsisággal és a megfelelő komolyággal álltak hozzá a diákok az eseményhez, aminek első pontjaként szerdán reggel a lelkész két órán keresztül felkészítette őket. Tíz órától nagyon nagy szeretettel és meglepő kedvességgel fogadták a börtönlátogatókat az őrök és az úgymond idegenvezető. A látogatás első állomása, a bejáratnál történő átvizsgálás után, a börtön kápolnája volt, ahol a különböző felekezetek az istentiszteleteket szokták tartani. Itt részletes felvilágosítást adtak a börtön világáról, miután több kérdés is megfogalmazódott. Látszott az arcokon a megdöbbenés. Az előadás után az első emeleten megnézhették azt, hogyan néz ki egy cella és egy magánzárka. A legmeghatóbb pillanat az volt, amikor a refisek a sportteremben edző raboknak elénekeltek két éneket: a Ne add fel a reményt és az Erőt adsz minden helyzetben kezdetű dalokkal biztatták az elítélteket, akik hálás vastapssal köszönték meg a bátorítást. Végül a könyvtárba és a látogatószobába nyertek betekintést a résztvevők.
Hogy milyen volt a vízhangja ennek a programnak? Azt magukat a börtönlátogatók hadd fogalmazzák meg. Íme, egy pár vélemény összesűrítve: „A mai börtönlátogatás mély nyomot hagyott bennem szerintem egy életre. Rájöttem arra, hogy nem szabad rossz dolgokat cselekedni, mert akkor mi is odakerülünk. Teljesen más volt az elképzelésem. Sokkal nagyobb szigorra, nagyobb cellákra és csíkos ruhás rabokra számítottam. Jó volt látni, hogy barátságosabbak. Én nagyon sok információval lettem gazdagabb. Bevallom kicsit féltem eleinte. Rengeteg olyan dolog van, ami az elítéltek javára és felzárkóztatására van. Jó volt látni azt, hogy nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a rabok az ott töltött évek alatt elvégezzék az iskolát, vagy akár szakmát tanuljanak. Fontos az, hogy majd be tudjanak illeszkedni a társadalomba, és próbáljanak megváltozni, nem pedig néhány hónap múlva visszakerülni a mélybe. Sajnos elítéli őket a külvilág, de szerintem teljesen alaptalanul, mivel mi is bűnös emberek vagyunk. Éppen ezért a legnagyobb bűnösnek is esélyt kell adni az újrakezdéshez. Rossz hatással volt rám az, hogy láttam az ott lévő idős bácsikat, Sajnáltam őket. Örültem, hogy benn voltam, de remélem, nem leszek ráutalva arra, hogy akár látogatóba is bemenjek. Én azt gondoltam, hogy olyan lesz a börtön, mint a filmekben, nagyon jó volt ez, hogy bele tekinthettünk egy kicsit a börtöni világába is. Én köszönöm szépen ezt a felejthetetlen napot!”