„És lészen kezem a próféták ellen, kik hívságot látnak és hazugságot jövendölgetnek; az én népem gyülekezetében nem lesznek, Izráel házának könyvébe nem irattatnak, és Izráel földjére be nem mennek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten. Azért, mert eláltatták az én népemet…” (Ez 13,9-10a.)
Túl vagyunk már a helyhatósági választásokon, elmúlt a népszavazás, jönni fog majd az államalapítás emlékünnepe, és majd a presbiterválasztás. Kellenek vezető szerepet betöltő emberek egy közösség élére. De nem mindegy, mi motiválja őket. Az Istentől kapott felelősségteljes feladat buzgó elvégzése, vagy önös érdekek, önzés, másoknak való tetszeni akarás.
Az ószövetségi korban a prófétának sokrétű feladata volt. Isten akaratát tolmácsolta, és ha kellett, beleszólt a politikai életbe, még akár az éppen uralkodó király ellenében is. E felelősségteljes feladattal elismerés is párosult: a nép tisztelte, félte a prófétát, és „atyám”-nak is nevezte.
De mint minden elismerés ez is az ember fejébe szállt. Voltak olyan próféták, akik anélkül prófétáltak, hogy Isten küldte volna őket. Ebben az esetben természetesen az emberek kénye-kedve szerint prófétáltak: azt mondták, amit hallani akartak. Békességet hirdettek ott, ahol márpedig Isten határozott ítélete teljesedik be.
Ezért aztán megharagudott az Úr Isten ezen önjelölt prófétákra és ítéletet mondott fölöttük: nem marad osztályrészük, örökségük az engesztelés napján, amikor Isten majd visszahozza foglyait az Ígéret földjére.
Számunkra is tanulság ez. Ne akarjunk tetszelegni másoknak, vagy olyasmit tenni, amit mi terveztünk el jó előre. Minden gondolatunkat, szándékunkat Isten akarata szerint formáljuk, és akkor az a közösség is, amelyben éppen vagyunk, hallani fogja Isten szavát példamutató, hiteles, Istenfélő életünk tükrén keresztül.
A lelkipásztor az Úr szavát hirdesse alkalmas és alkalmatlan időben megalkuvás nélkül. A presbiter hordozza egy gyülekezet terheit. Te is kedves testvérem, ott ahol vagy, ahová Isten téged rendelt, teljesítsd a rád bízott nemes feladatot: hirdesd az evangéliumot tisztán, mint aki nem embereknek akar tetszeni, hanem Istennek; mint aki nem másoknak akar megfelelni, hanem másokat Istenhez vezetni.
Kürti Tamás, Szatmárgörbed – Aranyosmeggyes.