Az utóbbi időszak zűrzavaros eseményei többször is emlékeztettek engem egy Igére. Egyszerre ijesztő és biztató ez a jézusi figyelmeztetés: ”Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet!” (Lk 22,31-32)
Már a megszólítás is sokat mondó: Simon, Simon! Úgy gondolom, olcsó és felszínes magyarázat lenne erre a megszólításra, hogy Pétert a régi nevén szólítja meg Jézus. Akkor azt mondhatnánk, hogy lám-lám, az óember milyen könnyen vétkezik, az új ember be van biztosítva. De már tapasztalatból tudjuk, hogy az új ember talán még nagyobb elánnal kap kísértést. Talán beljebb lennénk akkor, ha a Simon név jelentését is megnéznénk: Isten meghallgat. Hallgass rám, mert én meghallgatlak! – biztat Jézus. Ő nem vár el semmi olyat tőlünk, amit nem ő maga tenne lehetővé és adna rá példát. Mindezek fölött talán inkább arra kell odafigyelnünk, hogy kétszer is megszólítja a tanítványt. Ez azt jelenti, hogy valami nagyon fontos mondanivaló jön.
És elkezd beszélni a Sátánról. Arról, akiről később maga Péter mondja azt: “Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok neki ellen a hitben szilárdan, tudva, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban” (1Pt 5,8-9) Itt azonban nem ordít, nyilván Istennel szemben nem is merne. De nekünk is sokszor a szép arcát mutatja. A kikérő kísértő akcióban. Ez idáig érthető is, de hadd bátorodjak feltenni ezt a kérdést: Jó, hogy a Sátán kikér, de az Úr miért ad oda? Miért engedi meg, hogy megrostáljon, mint a búzát? Miért nem óv meg ettől a megrázkódtatástól? A Sátán ennek a világnak ideiglenes ura. Ez a világ éppen ezért romlandóság és mulandóság alá van vetve. Minket pedig nem kell kikérni, megyünk mi a világba magunktól. Erre tényleg nem az a megoldás, hogy elzárkózunk és bevonulunk a négy fal közé. A garancia az, hogy Jézus imádkozik értünk. Hogy is? “Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn 17,15) – ezt értünk mondja Jézus, és aggódás helyett jó volna ezt komolyan venni és számítani erre.
A Sátán pedig rostál naponta. Az utóbbi hónapok közéleti helyzete az Anyaországban, Egyházunkat érintő támadások, gyülekezeteinkben történő zavargások mind megrázó események, de mégis úgy gondolom, hogy Isten számára mindez lehetőség a megtisztulásra. Isten eszközévé válik mindez a hívő számára. Luther azt mondja a Sátánról, hogy Isten láncos kutyája. éppen arra utalva, hogy itt a földön semmi olyat nem tud tenni, amit Isten a javunkra ne tudna használni. Hiszen kihull a pelyva, a konkoly. Kihull a rossz, a bűn és ez mindenképpen haszon. Csak nehogy emberekre gondoljunk akkor, amikor ezt mondjuk. Mert, ha emberek hullnak ki a rostálás hatására pelyvaként, az tragédia. Hatalmas tragédia. És nagy kár értük. Nagyon elszomorít, amikor elhulló embereket látok. Imatéma.
A rosta hatására hitünk fogyatkozna. De Jézus azért imádkozik, hogy ne fogyjon el a hitünk. Amikor a megrázkódtatások sűrűjében vagyunk mindennél jobban kapaszkodunk. Erős a hitünk, erősödünk sokszor ilyen helyzetben. De valljuk meg őszintén, sokszor meg is inogunk és ezt semmiképpen sem akarom, hogy szemrehányásként fogjuk fel. A vigasztaló az, hogy valami azonban ekkor sem fogy el: a szeretet (1Kor 13). nem fogy el a szeretet, az Isten szeretete, aki képes összekaparni bennünket a legreménytelenebb helyzetben is. És ez a szeretet legyen bennünk is, mert lehetünk mi akármilyen hithősök, ha a szeretet nincs bennünk, elvesztettük a harcot.
Péter apostol meg fogja tagadni Jézust, de Jézus előrevetíti a megtérését. Meg fog változni a gondolkodása és ez szükségszerű minden ember életében. A megrázkódtatás közben a megtérés által lehet meglátni a lehetőséget. És ha ez megtörténik, Jézus visszaállítja őt a pozíciójába. Nem a második vagy a harmadik sorba, hanem oda, ahonnan elesett. Nem rangsorolja hátrébb, hanem újból vezetői megbízást kap. Miért? Mert senki nem tud erősebben, határozottabban és hitelesebben erősíteni, biztatni és buzdítani, mint az, aki tapasztalatból tudja, milyen a mélységben lenni és onnan feljönni. Feladatunk van. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka