Több mint háromszáz résztvevője volt az augusztus első hetében megrendezett SZIKE tábornak. Táborlakók és szervezők. Ez által a Szatmári Református Egyházmegye újkori történetének legnagyobb, legnépesebb ifjúsági eseménye lett, ami táborból fesztivállá nőtte ki magát, a lehető legjobb értelemben.
El lehet felejteni a lesajnáló szlogeneket, miszerint: ezeket a mai fiatalokat nem érdekli a hit, érzéketlenek Isten érintésére, lehetetlen megszólítani őket… Nincs lehetetlen annak, aki hisz. Hittel teli csapat szervezte meg ezt a tábort: lelkészek, teológusok, önkéntesek. „Én egy őrült vagyok!” – kezdte nyitó beszédét a tábor felelőse, Rácz Ervin. És ebben az “őrültségben” a szolgatársak is részt vállaltak. Mert nem normális az, aki közel háromszáz ifjúért felelős egy héten keresztül. Az, hogy ez tábor viszonylag problémák nélkül, ráadásul lelki többlettel ért véget, nem más, mint istenbizonyiték. Mert Ő volt tábor főszervezője.
Üzenetek, Igék az ölelésről
2016-ban indult el egy sorozat, ami idén ért véget a táborok történetében. A Facebookon használt “emojik”, azaz az alapérzelmek határozták meg a táborok témáját, természetesen igei alapokon. Volt szó megdöbbentő hűségről, imádatról, haragról, szomorúságról, örömről és idén megérkeztek az ölelésbe.
Július 31-én Csűry István püspök nyitotta meg a tábort, annak főigéjével: „… ideje van az ölelésnek…” (Préd 3,5) 15 évnyi püspöki szolgálatának végén sok olyan fiatallal nézett szembe a főpásztor, aki püspöksége ideje alatt született. Hálás pillanat volt. Dr. Király Lajos esperes is köszöntötte az ifjakat a nyitó istentiszteleten.
A délelőtti előadások tanulságosak, érdekesek voltak. Hétfőn Varga Botond szalárdi lelkipásztor a bűn szorító, halálos öleléséről szólt. Kedden Máthé Róbert vetési lelkész és pszichológus az érintésről, mint szeretetnyelvről tartott információdús előadást. Szerdán Csomós József tiszáninneni ifjúsági referens Körbevesz című előadása fiatalosan, humorosan, mégis mély üzenetekkel szólt az ifjakhoz: Jézus az út. Csütörtökön Kató Szabolcs egykori táborszervező, jelenleg a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanára beszélt az ifjakhoz a szeretetről, ószövetségi vonatkozásban. Pénteken Vékony Zsolt József aradi ifjúsági előadó bizonyságtételszerű előadása irányította a figyelmet a keresztről érkező ölelésre. És megtörtént a csoda: a fiatalok zöme figyelt a nem rövid előadásokra.
Az előadásokat „kis” csoportos beszélgetések követték. 25 főből állt egy alakulat, ami már nem nevezhető kicsinek. Tizenkét ilyen csoport szóródott szét beszélgetni az előadás témáiról és Jákób pátriáka életéről, akinek Isten ölelése és a vele való találkozás hozta meg a változást: csalóból győztes.
Az esti áhítatokat teológiai hallgatók tartották: Csatári Leila, Kocsis Norbert, Pop Titus, Gáti Gábor és Kánya Réka Isten üzenetét tolmácsolták ügyesen. Pénteken Osváth Richárd paralimpikon bizonyságtétele erősítette a hitet: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” (Fil 4,13) – hangzott a példás sportoló szájából, szívéből.
Minden előadás és áhítat a 139. zsoltár közös elmondásával kezdődött: Isten mindenütt jelen van – tudatosult ezáltal az ifjakban.
A szIGEt Együttes fáradtságot nem ismerve, óriási lelkesedéssel, profizmussal vezette az alkalmakon a dicsőítéseket. Papp Krisztina szigetlankai kántornő vezetésével a SZIKE táborok történetének legjobb dicsőtő csapata gyűlt össze. Az előző években is jó volt, de ez volt a legjobb!
Játékok, kirándulás, sport, buli
A tömény igei üzenetek mellett természeteszen játékokra is sor került. Hat különböző színű csapat méretkezett meg a hét során: ügyességi játékokban, tájékozódási vetélkedőn, csapat bemutatkozón, biblia történetek bemutatásán, bibliaismereti vetélkedőn, fociban, röpiben.
Pányta Sándor tűzoltásra, Telegdi Sándor elsősegélynyújtásra tanított, Tamás Éva kozmetikus pedig szépített.
Az előző évekhez képest változott a túrázás célpontja. Ez alkalommal nem a régi úttörőtáborig, hanem a Smaragd-tóig gyalogolt el a háromszáz fős sereg. Inkább a gedeoni háromszázra hasonlított ez, mint a spártaiakra, de így van jól.
Kása Melinda és Kása Zsolt vezetésével táncház volt az első estén. Hétfőn DJ Leviciusz lemezlovas, kedden az Amulett Zenekar adta a talpalávalót. Marosán Csaba színművész tartott értékes előadást. Szerdán a Kánaán Worship dicsőitett energikusan. Koncertet tartott a szIGET. Volt Ki mit tud is.
Példás összefogás, támogatások özöne
Ez az Egyház: Amikor nemcsak szóban, hanem tettekben is megjelenik az Ige. Gyülekezetek és vállalkozók siettek a táborlakók segítségére.
A tamásváraljai étteremből catering szolgáltatással sikerült megoldani az ebédet, jutányos áron. A vacsorákat gyülekezetek vállalták magukra: Apa, Szigetlanka, Batiz, Egri, Németi. Az ugocsaiak, azaz dabolciak, tamásváraljaiak és kisbábonyiak málét, fánkot hoztak. Magyar vállalkozók összefogva pizzát küldtek az Ali Babából. A Santecnek köszönhetően kölcsönhűtőket kaptak. Egy egri adakozó dinnyét küldött, egy refis tanitónő pedig szilvát. Volt, aki rendezvénysátort adott kölcsön. A debreceni Cousinból finom fagyi érkezett. Az ombodi csapat koktélbárt működtetett. (alkoholmenteset)
Zolihusi a reggelire való szalámit és virslit jó áron adta. A Promokraft szintén elérhető áron adta a megszemélyesített pólókat, újrahasznosított poharakat, karkötőt, a Somesul Nyomda pedig az énekfüzeteket.
Pályázat révén a Bethlen Gábor Alap és a Communitas támogatta az eseményt.
Odaadó, fáradhatatlan szervezőcsapat
Lelkészek, teológusok és önkéntesek tettek félre mindent a tábor érdekében ezen a héten. Néhol a szigorúságot sem mellőzték, de több volt ez, mint szükséges. Lelkipásztorok: Rácz Ervin, Jobb Domokos, Ilonczai Zsombor, Tolnai János, Máthé Róbert, Kiss Szabolcs, Varga Tamás valamint az utolsó napon Varga Szilárd Csaba iskolalelkész és Kiss József főjegyző. Teológusok: Csatári Leila, Kánya Réka, Pop Titus, Gáti Gábor, Kocsis Norbert, Kovács Edmond. Önkéntesek: Kótai Levente, Kovács Tibor, Dohi Mátyás, Badar Zsolt, Varga Dalma, Ary Dalma, Ary Dávid, Antal Emőke, Gaál Gabriella, Kádár Adrienn, Suvanjeiev Elisabet, Pászti Edina, Bihari Ervin, Antal Mátyás.
A szIGEt Együttes tagjai a táborban: Papp Krisztina, Kánya Réka, Kiss Szabolcs, Kovács Edmond, Kovács Zsolt, Leitner Gerlinde, Maksay Melinda, Stan Viktória, Kabos Réka, Alezar Izabella és Bartha Patrik.
Úrvacsora, csodás záróest
Nincs tábor tábortűz nélkül? De van! A szárazság miatt nem lehetett tábortüzet gyújtani, de érzelmileg nem okozott hiányt ez az állapot. Úrvacsorai közösségben szólt az Ige: „Krisztus szeretete szorongat.” (2Kor 5,14) Közel háromszáz szempárból csorogtak a könnyek, amit ez a szeretet facsart ki. Ölelést, áldást, Igét és egy égő mécsest kaptak a kezükbe, és így világítva, zárásként elénekelték a táborhimnuszt: „Átölel jelenléted!”
A beszámoló végén jelenjen meg néhány táborlakó véleménye:
Visszajelzések – Feedback
- FELEJTHETETLEN pont úgy, mint a 2021-es tábor. Közel 300 testvérem volt ott. Annyira jó érzés volt látni azt, hogy én is számítottam nekik nem csak ők nekem. Köszönjük a törődést, a türelmet, az odafigyelést, amiket ránk fordítottak. Nagyon nagy ölelést küldök a tisztiknek.
- Már két napja vége van a tábornak, de még mindig tart az eufória.
Az őszintét megvallva, úgy álltam a táborhoz, hogy nem az én világom. Nem vagyok egy túlságosan szocializálódó személy, legalábbis ezt gondoltam… A tábornak köszönhetően sikerült lélekben még közelebb kerülni a páromhoz, a barátaimhoz, sőt új barátokhoz is. Neki köszönhetően sikerült kibékülni egy jóbarátommal, több mint egy évnyi kihagyás után.
Rengeteg, gyönyörű pillanatot tudhatok magamnak, tudhatunk magunkénak, amik a szívünkben élnek tovább. Hála telt szívvel, pityeregve jöttem el, hogy: ,,Nem akarok hazamenni.’’ Az ember nem is gondolná, mennyi minden változhat, akár egy hét alatt. Akkor ott sírva gondoltam bele az elrontott pillanatokba, de semmin sem változtatnék. Nelkülük nem lett volna mesébe illő a kibékülés vagy a problémák megoldása és ez nem túlzás.
Hihetetlen, hogy évről évre mennyit fejlődik ez a tábor. A tegnapi, miközben meséltem ismerősöknek az ott szerzett élmenyeimről, ledöbbenve hallgatták és mondták, hogy 2016-ban, amikor először részt vettek a táboron, kikötötték, hogy ők többet nem mennek és most ennyi év után érdeklődve kérdezték: ,,Ugyanarról a táborról beszélünk?’’, mert a hallottak után, mit meg nem adnának azért, hogy újra részt vehessenek. - Az elmúlt héten felejthetetlen emlékeket szereztem, egy új csodálatos közönség tagja lehettem. Köszönöm, hogy csodálatos emlékeket adtak nekem és segítettek abban, hogy felnyíljon a szemem. Remélem jövőre is találkozunk.
- Számomra a tábor nagyon sokat segített lelkileg. Minden egyes Ige, ami elhangzott megváltoztatott engem. Mostmár pozitívabban tudok gondolkodni, jó irányban kezdtek elindulni a kapcsolataim az emberek felé.
Hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a tábornak.
Elmondhatatlanul jól éreztem magam és mindez nemcsak a társaságnak köszönhető, hanem a jól kitalált programoknak is.
Szeretnénk köszönetet mondani, hogy fiúk részt vehetett a táborban. Feledhetetlen élményben volt része. Hálával tartozunk Istennek és a tábor szervezőinek! - Én vallásos ember vagyok, de még ennyire sosem éreztem magam közel Istenhez, mint a pénteki estén. Nagyon boldog vagyok, és szívem telis tele van hálaérzettel. Úgy igazán az úrvacsora előtti prédikáción éreztem és tudatosult bennem az,
hogy Isten szorosan magához ölel és amint kimondtam a tiszteletes úr után hogy: “Jézus Krisztus tulajdona és Isten csodálatos alkotása vagyok!” Éreztem, ahogy Isten megfogja kezem es átölel szorosan magához és igazán elhittem azt, hogy ez így is van, ahogy ezt kimondtuk. Csodálatos. Leírhatatlanul jól éreztem magam. Felejthetetlen élményekkel tértem haza. Nagyon hálás vagyok, hogy ott lehettem és a többiekkel együtt dicsőíthettem Megváltónkat!
SDG!
