Kimozdultunk – Református Sarok volt a PMN-en

Mint, ahogyan azt az utóbbi hetekben reklámoztuk és a szatmári magyarság az elmúlt szombaton láthatta is, „református missziói sátor” volt a 10. Partiumi Magyar Napokon.

Lehet, hogy sokan nem vették észre, mert egy csendes sarkot kerestünk a Kossuth-kertben, de én úgy érzem, ahhoz képest, hogy ez volt az első ilyen jellegű kimozdulása az egyházmegyének, jól sikerült és elérte a célját.

Délelőtt 10 óra körül az esperessel és néhány lelkes teológus társammal már elkezdtük a sátrakat építeni. 12 óra után jöttek a katekéták, akik játékosan, a maguk hatásos módszereivel tanítgatták a gyermekeket. Pörgött az idő és hamar eljött a 15 óra, amikor a pálfalvai ifjak koncertje közben Király Lajos egyházmegyei főjegyző szólt néhány igei gondolatot a gyülekezetnek, kifejtve, hogy az elveszett drachmát is meg kell keresni, mert Jézus is azért jött, hogy megkeresse, sőt megtartsa, ami elveszett. Szünetben szólt az evangéliumi töltésű zene a hangfalakból, jelezve azt is, hogy hamarosan a szatmári magyarság a legnépszerűbb szatmári rádióban, a City-Rádióban, rendszeresen, szombatonként hallhat ilyet. A lelkészkórus délután 5-től, nem teljes létszámban, annál inkább lelkesen előadta néhány darabját, de ha a 100 tagú Cigányzenekarból is csak 47-en jeletek meg a 137-ből, akkor ezt mi is megengedtük magunknak. (:-)) Kovács Sándor esperes arra buzdította a hallgatóságot, hogy a magyarságnak szüksége van összefogásra, Isten fog igazán össze bennünket. Vele nem lehetünk a meghátrálás emberei sem, hanem a hitéi, hogy éljünk.

Az este hátralevő részében abszolút a csendesség szigete voltunk. Nem is volt szükség tömegre, de annál inkább olyan egyénekre, akik el szerettek volna gondolkodni életük célján és értelmén. Valóban, ahogy hirdettük, néhány embernek bekötöttük a szemét, kinyitottuk a szívét és megtöltöttük a lelkét. Vagyis hát nem is mi tettük meg ezeket, hanem Isten, akinek gyarló szolgái vagyunk.

Miközben a Magna Cum Laude énekelt, aközben életek pörögtek le az agyakban, és rájöttek: a főnökük nem „az az isten, akinek szárnya van, de ereje nincsen”, hanem az az Isten vezeti az életüket, aki Maga az Út, az Igazság és az Élet.

Köszönöm szolgatársaimnak,  különösen Kovács Sándor esperesnek, Király Lajos főjegyzőnek, Nagy Erika missziói előadónak, Jobb Domokos ombodi lelkésznek, a lelkészkórusnak, a katekétáknak (Györbíróné Balogh Csilla, Keresztúri Sándor-Zsolt lp., Kulcsár Erzsébet lp. és Erdei-Árva István lp.) és a teológusoknak (Kató Szabolcs, Mészáros János, Gáti Tibor, Kaszaniczki Csongor, Kallós Lilla, Dohi Arnold), valamint Bálint Erika erdődi ifisnek a szolgálatot, a kitartó munkát, a segítséget és azt, hogy Utat mutattak.

Ha Isten is megsegít, jövőre is ott leszünk! Már tapasztaltabban.

Rácz Ervin,

Erdőd

Képek ITT

Vélemény, hozzászólás?